A családtörténet olyan műfaj, ami mindig személyessé, átélhetővé és közelivé teszi a múltat. Így van ez Bán Zsófia Alétheia él című regényében, ahol egy nagymama és egy unoka szólamán keresztül követhetjük végig egy család történetét a 20. század Magyarországán. Itt nincs hiány érdekes fordulatokban, lírai leírásokban vagy éppen évtizedeken átívelő motívumokon. Mindehez elengedhetetlen az emlékezés módja, amit a regény több szempontból is megpróbál feltárni, miközben nem felejt el nyelvileg bravúros lenni. Ez a hét könyve. 

Emlékszem arra a pillanatra, amikor 20 éves korom körül elkezdett érdekelni, honnan is jön a családom. Minden emlékem eltörpült amellett, hogy mennyi mindent nem tudok még. Ki volt a dédszülőm, milyen munkát végeztek, hogyan épült a nagyszüleim háza - millió ilyen kérdésem van. A családi legendárium teleírt könyve felnyílt előttem, és még mind a mai napig próbálom megfejteni a szavait. A családi történetek úgy mutatják meg a történelmet, mint egy megélhető valóságot, és ez néha bármi másnál izgalmasabb. Ez így van Bán Zsófia Alétheia él című könyvében is, ami a hét könyve lett.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szabolcsi Alexander, Konyvesmagazin.hu, 2025. 06. 09.