Olvadás című, legújabb regényének hőse a nagymamáját épp elveszítő, harminc körüli nő. Az új könyv kapcsán kérdeztük a múltbéli traumákról, az emlékezés természetéről, és a nyugvópontokról is.

Magyar Narancs: Újságíróként végeztél, aztán szociológia szakra jártál a Pécsi Tudományegyetemen, de hogyan jutottál el a regényírásig?

Kiss Tibor Noé: A szokásos módon, önterápia részeként. A kilencvenes évek közepén egyáltalán nem tudtam még remélni sem, hogy az identitásomat valahogy össze tudom majd egyeztetni a polgári élettel. A transzneműségüket azokban az években még nagyon kevesen merték vállalni, a legtöbben kettős életet éltek, rejtőzködéssel, rengeteg hazugsággal, és ez tőlem nagyon távol állt. Már elvégeztem a szociológia szakot, amikor jött az ötlet, hogy írnom kellene egy könyvet, amelybe bele tudom forgatni mindazokat a pozitív és negatív energiákat, amelyek a saját identitásom kapcsán foglalkoztattak. Számomra az Inkognitó megírása méltóságot adott, egy kilátástalan élethelyzetben esélyt arra, hogy elinduljak egy úton, amelyről akkor még nem tudtam, hogy hová vezet.

MN: Milyen visszhangja volt a könyvnek?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Zeck Julianna, Magyarnarancs.hu, 2025. 05. 13.