„A magányban némán szemlélődőnek megfigyelései elmosódottabbak s mégis élesebbek, mint a társas emberéi, gondolatai súlyosabbak, különösebbek, és mindig van bennük leheletnyi bú.”

(Thomas Mann: Halál Velencében – ford. Lányi Viktor)

Két szomszéd, egy kutya és a kínos csend utazik a negyedik emeletre. Kiszállás előtt halvány félmosoly, majd lesütött tekintettel menetelés a bejárati ajtóig. Napi kétszer minimum. Szaniszló Judit harmadik kötetében az emberi jellemvonások vannak középpontban – a legapróbb verbális gesztusoktól a marginalizált társadalmi problémákig sokszínű képet kapunk korunk átlagos és nem mindennapi viselkedésformáiról.