Casanovának három évtizeden át minden előkelő társaságban az Ólombörtönből való szökés elmesélése a fő attrakciója. A történeten nyilván minden alkalommal igazított, csiszolt valamit. Vagyis olyan kiérlelt szövegről van szó, amelyben elválaszthatatlanul keveredik tény és fantázia, valóság és fikció, kalandregény és emlékirat. A szökés történetét is még veszélyesebbnek tünteti fel, mint amilyen lehetett. Akárhogyan is, ez a kerek történet központi helyet foglal el az Életem történetében. Egyszerre árnyékolja be, visszafelé, az 1755-ös letartóztatás előtti gondtalan évek naiv és gyanútlan boldogságát, és vetíti előre az 1789-es földindulást és ennek utórezgéseit. Még pár év, és kiderül: a rokokó derűvel leírt Ólombörtön, az együttérző börtönőrrel, a hazulról hozatott bútorokkal meg a közeli vendéglőből rendelt ebédekkel, nem is lehetett olyan kellemetlen hely Spielberg zord celláihoz képest.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ádám Péter, Es.hu, 2025. 11. 21.