Spiró György már kezdeti műveivel kitörölhetetlenül beírta magát a magyar kánonba és köztudatba – az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb jelentőségű magyar szerzőjévé nőtte ki magát. Életműve nem pusztán terjedelmes, de igencsak változatos is – első ránézésre talán nehéz is elképzelni, hogy a Csirkefej és a Fogság szerzője azonos –; így nem csoda, hogy minden megjelenő művét hatalmas várakozás előzi meg. Nem volt ez máshogy a Padmaly esetében sem, amelyről már a kötet megjelenése előtt hónapokkal korábban felröppentek hírek – miszerint a regény középpontjában Seidl Teréz áll majd, és a reformkori Magyarországot eleveníti majd meg. Ez tulajdonképpen igaz is, meg nem is.

A Padmaly (melyet én tudatlanul sokáig ‘padmali’-nak ejtettem, míg gyanús nem lett, hogy nem tűnik fel senki és semmi ilyen névvel, és rá nem kerestem) nem kisebb feladatra vállalkozik, mint szinte a teljes 19. századot összefoglalni a Magyarországon élők szemszögéből; azon belül is egyetlen alak, a nehéz sorsú Seidl Teréz szemén keresztül, aki közvetve a korszak nagy eseményeinek résztvevője lesz. A regény vele indul, megismerjük születése körülményeit és tudomást szerzünk sanyarú gyermekkoráról, mely során szülei ide-oda passzolták a rokonok között, és szeretetből nem sok jutott ki neki – munkából annál inkább, a család hajlamos volt ugyanis egyfajta ingyencselédként tekinteni a lányra. Kitörésre nem igazán nyílik lehetősége, így csendes beletörődéssel fogadja el sorsát, és igyekszik ott javítani körülményein, ahol csak tud. Teréz, tanulatlansága ellenére meglepően leleményes, azonban így is pártában marad, míg egyszer csak meg nem jelenik egy idősebb, furcsa, nyüzüge alak, aki feleségül kéri. A férfi házitanítóként dolgozik, szabadidejében pedig betűvetéssel foglalkozik – meggyőződése, hogy könyvei meg fogják változtatni az egész magyar nemzetet. Talán nem hangzik egy főnyereménynek, Teréz azonban már a húszas évei közepén jár, nem nagyon válogathat. Összeköti életét Stancsics Mihállyal, aki később vezetéknevüket Táncsicsra módosítja.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bráder Edina, Konyv7.hu, 2025. 11. 18.