Nem, nem fogom elspoilerezni, sem azt, hova fut ki a regény, sem azt, mi a különbség a lepkék és a pillangók között. („Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó.”) Ez a karcsúságában is mély könyv elsősorban a barátságról, a kiszolgáltatottságról, a szeretetről, a sorsszerűségről és az élni akarásról szól, miközben a szerző Krasznahorkai László egyszerre ironizál (derűsen) a regényszereplő Krasznahorkai Lászlón meg a mostanság sűrűn emlegetett autofikción. Nem az a kérdés ezúttal, hol van a fikció és valóság határa, esetleg hol kezdődik, illetve végződik az irodalom – Krasznahorkai elfogadja a probléma létezését, de inkább az foglalkoztatja őt és azonos nevű szereplőjét, meddig mehet el az író akár a létezés, akár a buszmenetrendként ismétlődő hétköznapok vizsgálata során. A válasz részint etikai jellegű, részint az irodalom korlátjainak felismerése: „a tehetség rövidebb ideig tart, mint az élet”.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Benedek Szabolcs, Es.hu, 2025. 11. 14.