Szilasi László nem először viszi papírra saját életének eseményeit – ezúttal az édesanyja halálát követő fájdalmas gyászfolyamatba vezeti az olvasót. A [18:48: telefon] ellentmondásos érzelmekkel, emlékekkel teli utazás, melyben az én újradefiniálásának kísérlete történik meg, miközben az elbeszélő nemcsak az anya mindent betöltő hiányával, de saját jelenével, öregedésével is számot vet. 

A Szegeden élő író még súlyos betegsége után (erről írt a Luther kutyái című regényében) alakított ki egy, a hétköznapok szerves részévé váló szokást: minden nap 18:48-kor felhívta az édesanyját, elmesélte neki a napját, és közösen átbeszélték a velük történteket. Az anya 2022 decemberében bekövetkező halálával ezek a párbeszédek értelemszerűen megszűntek, de a könyv (ITT bele is olvashatsz) mintha éppen ezt a folytathatatlan dialógust kívánná továbbvinni a maga módján, írásban. 

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kolozsi Orsolya, Konyvesmagazin.hu, 2025. 11. 01.