„Zilahi Anna új kötete apróságból, egyszerű helyzetekből indul – ami már rögtön szokatlan a tőle ismert versvilághoz képest! – aztán egyre inkább hatalmas, összművészeti-kulturális-tudományos diskurzussá szélesedik, majd a záróversben – egyetlen versmondattal – visszaszűkül.

A Gyengédség akkora meglepetés volt, hogy pislogtam éjjeli teámat kortyolgatva; hiszen A bálna nem motívummal nem tudtam mit kezdeni

– ez az én hibám is, persze, de azért bízom benne, hogy fejlődök az évek múlásával, alapproblémám azonban megmaradt az első kötet újraolvasása után is, tudniillik, hogy nekem sokszor formaidegen és túl performatív volt.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szabados Attila, Prae.hu, 2025. 11. 28.