„Vados Anna első könyve, a Nincs véna egy nagy, ciklussá összeálló kötet. Visszatérő alakjai, motívumai, helyszínei egymásba forduló versvilágot teremtenek, amelynek párás, sötét, pasztelles világa, a csendes szenvedés térképe sokáig velünk marad. Az Egymás lélegzete (amelynek bemutatójáról ebben a cikkben írtunk) ezzel szemben – látszólag – nagyon más. Egyrészt sokkal strukturáltabb (azaz vannak ciklusok), másrészt a versek szintjén is formagazdagabb, kísérletezőbb (pl.: a Rebeka Londonban [22.], amely egy érdekesen sűrített életrajzocska; az Idegen anyag [30.], amelynek több, „válaszható befejezése” is van, és amely a szerfüggőséget tematizálja edukatív módon; az Ahogy a víz a partot [74.], amely, hát, próza; és a Félszárny [72.], amely párbeszédes, jelenetszerű).”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szabados Attila, Prae.hu, 2025. 11. 28.