Egy válogatáskötet szintén nagy szerepet játszhatna abban, hogy minél többen meg­is­mer­hes­sék ezt a költészetet. És érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy melyek Bertók legjobb versei, illetve melyek tekinthetők az ikonikus Bertók-verseknek. Minden nagy költő nevével összeforrnak bizonyos versek, amelyek jellegadó erővel és az ismerősség otthonosságával ruházzák fel az életművet. Már csak azért sem egyszerű válaszolni arra a kérdésre, hogy Bertók esetében melyek lennének ezek a versek, mert Bertók nagyon gyakran olyan átfogó kompozíciókban gondolkodott, amelyekben az egyes versek a többi társaságában működnek igazán, sok múlik a helyi értékükön.

Ha mégis címeket kellene mondani, a következők nemigen hiányozhatnak a nagy Bertók-versek listájáról: Savászana; Ceruzarajz; Dédapám, március; Megírjuk a szép, régi verseket; Mintha aknagránát esne; Kerülgeted; Az órájára néz; „Egy lepke száll a csönd fölött”. Van még min gondolkodni tehát, addig is végre olvasni lehet a teljes költői életművet. Az utolsó kötet címével élve, a Bertók-költészethez tartozó sok vers immár nemcsak együtt forog, hanem tovább forog, sokféle arcát mutatva: hol tartózkodó, hol kitárulkozó, hol kétkedő, hol felszabadult, hol komor, hol önfeledt. Bárhol rá lehet pillantani, bárhol föl lehet csapni a könyvet: megérdemli, hogy minél több olvasót találjon.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Görföl Balázs, Es.hu, 2026. 01. 16.