[A kortárs irodalom jó hozzánk, minden évben megajándékoz bennünket egy-egy meglepetésszerű novelláskötettel. Az idei meglepetés Tóth Marcsitól érkezett. Az Erdő van idebenn felidézi a kilencvenes-kétezres évek félmúltját, és egy régen látott helyszínt: Észak-Magyarországot. A novellafüzér egyes darabjaiban az azonos főszereplők mellett egyedi, de persze ismerős mellékszereplők jönnek-mennek. És nézzük-nézzük a borítót, de nem látjuk a fától az erdőt. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.

Novellákból összeálló nagytörténet, a főszereplők mellett mindig egy-egy mellékszereplőre fókuszáló epizódokból összefűzött sorozat Tóth Marcsi első kötete, az Erdő van idebenn. A helyszín jól beazonosítható: észak-magyarországi tájakon, közelebbről a Bükkben járunk, élünk az ottaniakkal együtt, történik: az élet. A mesélő különleges pozícióból mutatja meg egy mikrotársadalom elemeit és azok egymáshoz való viszonyát, viszonyulását. Leginkább női sorsok, de még inkább emberek. Hó ugyan ritkán esik ott, mégis mintha ez a sorozat egy klasszikus skandináv volna, mintha Tar Sándor forgatókönyvéből készült volna a Miért éppen Alaszka. Mélység és derű, komédia életre-halálra, ahol a „tiszta udvar rendes ház”-tábla rég elrozsdált, és a „vigyázz, harap” felirat mellé festett kutya képe a felismerhetetlenségig el van koszolódva, de ahogy azt az egyik fontos mellékszereplő, az önálló részt is kapó Ilus fogalmaz, „ha innen továbbmegyünk, gyönyörű ám”.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagygéci Kovács József, Revizoronline.com, 2026. 01. 11.