Pár napra félretettem ezt a könyvet, mert úgy éreztem, nem tudok róla sokat mondani. Nem azért, mert rossz – a rossz könyveket mindig könnyű recenzálni; csak úgy jönnek az emberből a szavak, ez ezért nem volt jó, az azért nem volt jó, itt ez hiányzott, ott az volt felesleges, és hát na, ezen a megoldáson egyszerűen felhúztam magam. Keömley-Horváth könyve ezzel szemben jó. Igaz, nem úgy jó, hogy az olvasó csak egy elcsukló „wow”-t tud elrebegni, aztán már ragadják is az angyalok a mennyek országába. (Megjegyzem, ezekről a könyvekről is nehéz írni, de másért.) Úgy jó, ahogy egy pöpecül átgondolt és megvalósított első regény tud jó lenni, amitől azt érezzük, hogy most olyat láttunk, amit eddig nem.

Úgy jó, mint egy eredeti variáció egy sokszor vizsgált témára.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Járvás Péter, Telex.hu, 2026. 01. 09.