(kiadvány: A szégyen)

Ernaux a származási közeg miatti szégyenérzetet egy – a könyv elején in medias res felidézett – konkrét emléktől datálja: „Apám egy júniusi vasárnap kora délutánján meg akarta ölni az anyámat” (9.). A gyerekként megélt fizikai erőszak ilyetén formája minden korábbi tapasztalatot felülírva új megvilágításba helyezi az őt körülvevő miliőt. Ugyanakkor ez a gyilkossági kísérlet skarlát betűként bélyegzi meg a kispolgári családot, akik innentől fogva közös titok őrzőivé válnak. Ez azonban nem holmi cinkosságot eredményez, sokkal inkább szétfeszíti a családi egységet; egyfelől nyomasztó közös tudássá válik, másfelől olyan súlyosan tabusított történés, amelyre – az osztályszegénységből fakadóan – sem nyelv, sem pedig kommunikációs platform nincs. A valóság efféle tagadását látjuk A másik lányban is, amikor a szülők Ernaux gyerekként elhunyt nővérének a puszta létét is eltitkolják lányuk elől.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kocsis Anett Anna, Es.hu, 2026. 01. 23.