Irodalomtörténészként ismertük meg, aztán 2016-ban megjelent első szépirodalmi munkája, a Szűz Mária jegyese, ami rögtön Margó-díjas lett. Azóta szépíróként is számon kell tartanunk. Megkapta az Artisjus-díjat és a Visegrádi Irodalmi Díjat is. Rövidebb írásokból összeállított két irodalom-népszerűsítő könyvében makacs legendák és tévhitek eloszlatására vállalkozott. Legújabb kisregényeiben, amik a Variációk a múltra közös címmel jelentek meg, a tizenkilencedik századba viszi az olvasót, a Petőfi halála utáni, épp a halálát tagadó legendák közé, illetve a Vörös Rébéket ihlető perre. – Meglepett a könyved, de igazából már a Magvetőnél megjelent Szűz Mária jegyese is 2016-ban, hisz egy irodalomtörténész nemigen szokott szépirodalmat írni. Igaz, te voltál, ezt épp a Szűz Mária… fülszövegében olvashatjuk, postás, gyógynövénygyűjtő és erdei segédmunkás is, amit szintén kevés irodalmár mondhat el magáról. Komolyan kérdezem: volt ennek valami hozadéka a későbbi pályád vagy immár pályáid szempontjából?

[…]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: D. Magyari Imre, Es.hu, 2026. 03. 27.