Az 1986 márciusa és decembere közötti jegyzeteket a naplófaló mohóságával tettem magamévá, a kötet végére érve az én asztalom beszakadt. Az ominózus évről útkereső zsurnaliszta koromból jócskán maradtak élményeim. De a későbbszületés személyes kegyelme, a részben megélt korszak fullasztó, szellemroncsoló légköre csak most, Spiró naplóját egyfajta posztmodern regényként olvasva ívódott a pórusaimba. – Murányi Gábor kritikája Spiró György könyvéről.

Ez a napló – sok napló.

Sok, mert Spirónak talán 1986 volt a legviszontagságosabb éve, mikor is nagyon összetorlódott minden mennybemenetel és pokoljárás, zaklatott köz- és a magánélet. Spiró most megjelent kötete utóhangjában azt állítja, hogy a következő évek „nehezebbnek bizonyultak”. Feljegyzéseit olvasva mégis azt feltételezem, hogy az ominózus esztendő külső és belső történései, tapasztalatai meghatározóak voltak például a Jönnek című, 14 soros verse miatt megrendezett írószövetségi, „négy órán át tartó statáriális bírósági tárgyalás” idején is.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Murányi Gábor, Litera.hu, 2026. 04. 08.