Mindig élvezettel böngészem a KULTer internetes portál év végi kulturális toplistáit, összevetve őket a saját élményeimmel. A verses lista kapcsán viszont szöget ütött a fejembe, mennyire kevés irodalmi folyóiratbeli közlést olvasok, annak ellenére, hogy én is ezeken a platformokon publikálok. Úgy döntöttem, pótolom az elmaradást. Legyen ez az idei mánia: lássuk a teljes palettát! A KULTer rábólintott, hogy én állítsam össze a 2025-ös listát, az Öt.hu-tól pedig már korábban felkértek, hogy írjak hozzájuk kulturális témában, így az időszakos reflexióimat havonta-kéthavonta ott közöltem Verstúladagolás címmel. Nem vagyok irodalomtudós, nincs átfogó tudásom a kurrens költészeti tendenciákról, és az egyes szövegek most is jobban érdekeltek, mint a kirajzolódó trendek. Összesen 6288 folyóiratközlést olvastam el az egy év alatt, ami korántsem természetes lírafogyasztási metódus. Ebben a dömpingben ugyancsak meg kellett ragadniuk az egyes költeményeknek az olvasói figyelmemet, hogy egyáltalán alaposabban szemügyre vegyem őket – kicsit, mint az útszéli reklámplakátoknak. Alkalmam nyílt tesztelni az ízlésemet: vajon milyen eszközökkel tud berántani egy szöveg engem, aki vagyok annyira rutinos, hogy ne hökkenjek meg minden szokatlan fogáson, és annyira konzervatív, hogy ne tapsoljak önmagában annak, ha valami furcsa. Miközben nyilván kérdés, hogy kell-e egyáltalán a hozzám hasonló gyorsolvasó szimpátiáját keresnie egy versnek. Tulajdonképpen a saját figyelmemmel kísérleteztem – miközben sok olyan remek verset találtam, ami alapesetben aligha jutott volna el hozzám. Már csak ezért is megérte a projekt, de rendszert ebből a túladagolásból nem csinálnék.

Pedig egy férfi sosem hagyja félbe… Khm. Akkor térjünk rá az új kötetre: az Egy férfi sosem hagyja félbe című, 2019 novemberében megjelent második kötetéhez képest mi jelent markáns változást a Honvágyban?

[…]