A halkság bizonyos értelemben Szijj költészetére is jellemző, persze vannak kivételek, gondoljunk például A lassú élet titka (1990) egyik zárlatára: „olyan zenét játsszál nekem, / hogy szúrjam tökön magam”. Vagyis a káromkodhatnék annak ellenére viszonyítási pont ebben a lírában, hogy trágárságokat (és felkiáltójelet) nagyon ritkán találunk itt. Gyakoribbak a higgadt beszámolók arról, ami a létezést mégis nyűgös dologidővé teheti, ha, mondjuk, „[é]lesztővel működő órát tettek” a hasunkra, és azt kell figyelni. De minek?

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Borsik Miklós, Es.hu, 2026. 06. 12.