A szerző mindent megfigyel, elbeszélője résztvevője a történetnek, akár első személyben, akár harmadik személyben mesél, szolidáris a felskiccelt alakokkal, de nem ereszkedik le hozzájuk, belelát a szívükbe és az agyukba, de száraz szemmel néz, mégsem teljesen szenvtelen, a megértés mellett legtöbbször ott a részvét valamilyen visszafogottabb formája. A különféle kortünetek megmutatása, a társadalmi érzékenység fontos sajátossága ezeknek az írásoknak. (...) Tóth Krisztina keresi az egyszerű történetekben az emberi közöst, ugyanakkor igyekszik nem túlzottan tipizálni: attól még, hogy nem vagyunk a szerző fejében egyedül, nem válunk egyformává. És még valami: a tragikus sorsok mögött is van humor, a kilátástalan életeknek is van szépsége.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Károlyi Csaba, Es.hu, 2026. 06. 12.