Daniel Katz a XX. század első felének történelmi abszurditását könnyedséggel és iróniával beszéli el első, 1969-ben írt, Amikor nagyapám átsíelt Finnországba című regényében. A finn–zsidó szerző groteszk családtörténete az emlékezés és a túlélés nyelvét keresi: humora nem feloldja, hanem elfedi a tragédiát.

Katz különleges helyet foglal el a finn prózahagyományban. Ő volt az első zsidó származású finn író, aki áttörést ért el hazájában, és ezzel új hangot hozott az addig homogénnek hitt irodalomba. Regényei – mindenekelőtt az Amikor nagyapám átsíelt Finnországba – szakítottak a finn realizmus komor, visszafogott beszédmódjával.

Katz iróniája a háború utáni identitásválságot nem tragikumként, hanem abszurd tüneményként mutatta fel.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Árvay Dorottya, Kulter.hu, 2026. 05. 29.