„Amikor Az arany emberben valaki titokzatos meggazdagodásáról volt szó, az első millióról és egyebekről, akkor mindenki tudta, miről beszélek. Megérdemelne egy új adaptációt az a történet, amikor valaki »a haverok« révén meggazdagszik, és utólag lelkiismeret-furdalása támad, hogy ő vajon lopott-e, vagy sem” – mondja Szécsi Noémi, aki nemcsak hogy megírta a Jókai és a nők című könyvet, hanem a Jókai 200 emlékévben körbe is járta vele az országot. Szerinte „lehet, hogy ez volt az utolsó nagy alkalom, hogy Jókaival foglalkozzunk, és nem használtuk ki”.

Szécsi Noémi az interjúban többek között elmondja,

hogy a közmédiába valószínűleg a Magyar Narancsban megjelenő tárcái miatt nem mehetett be;

nem lehet Jókaival úgy foglalkozni, hogy elmondjuk a beszédeket, csinálunk jókais táskát meg kvízt;

ha nem készül még egy-két izgalmas Jókai-filmfeldolgozás, akkor az egész mehet a kukába;

Az arany ember az életközepi válságról szól, egy 12 éves gyerek nem fogja érteni;

a fiatalok már angol–magyar keveréknyelven kommunikálnak Jókai korának némettel és latinnal keveredő, XIX. századi magyar nyelvéhez képest;

sokszor megélte, hogy lenyúlták az ötleteit, a munkáját;

amikor titokzatos meggazdagodásáról volt szó, az első millióról, mindenki tudta, hogy miről beszél;

azt azért Jókai is látta, hogy egy színésznő nem lehet főhősnő, annyira erkölcstelennek és normaszegőnek tekintik – de csak színésznőt tudott szeretni.

[…]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Sümegi Noémi, Index.hu, 2026. 06. 21.