Ha már a regény „nagyoperett”-ként hivatkozik magára, gondoltam, megnézem a Wikipédián, mi is az az operett. „Könnyed dallamvilággal átszőtt (szerelmi) történet, sok humorral fűszerezve. Témája vígjátéki, vidám, komikus, gúnyos elemeket egyaránt tartalmazhat.” Satöbbi. Végtére is stimmel – van itt szerelem, humor, gúnyos elemek, no és persze dallamok. Van továbbá erotikum és legyezőszerűen szétfröccsenő vér, ami ugyan nem a műfaj integráns része, de ezek szerint belefér. Fun fact: az operett szó szerinti jelentése „kis opera”. Amiből következik, hogy a „nagyoperett” valójában nem más, mint sima opera. Na, ezen el lehet tépelődni.

Különben lehet úgy nézni, hogy Fehér Béla komplett életműve nagyívű kísérlet a káosz megszelídítésére. Az átlag Fehér-könyv ugyanis úgy néz ki, a szerző fog egy történelmi hátteret, és telepakolja olyan szereplőkkel, akik alighanem Rejtő vagy Guy Ritchie (sőt Tarantino) szellemében fogantak. Mivel ezek a szereplők jellemükből fakadóan a káosz emberei, tőrőlmetszett anarchisták, szent feladatuknak tekintik, hogy a feszes cselekményív ellen dolgozzanak – nekik köszönhetően a szöveg tele lesz hajmeresztő fordulatokkal, kiszámíthatatlan vargabetűkkel és váratlanul kirobbanó explicit erőszakkal.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Járvás Péter, Telex.hu, 2026. 07. 12.