A mű felolvasásért és hangjátékért kiált! Talán úgy könnyebb lenne az anekdotikus kitérőket, nyelvi cigánykerekezést is követni. Leginkább egy színes Sajdik-rajzfilmen látom a fejemben az eseményeket, de Németh György illusztrációi is passzolnak ehhez a kicsit retró, bizarr világhoz. A cselekmény – így a kisboltok és a vasút elosztása a főgonoszok között vagy a Trapitit karaktergyilkoló plakátkampány – persze nagyon is korszerű. Csak épp a valóságunk olyan anakronisztikus, amilyen a kavicsvári álmos vasútállomás a regényben. A gonoszok (Kukta Gerozán, Kürt Lehel és a banyák) tévébohózatokba illő beállítása szatirikus hatást kelt a tulajdonnevekkel (Fővárosi Klikk, Szipót Kotyvalék, Vén Nyanya Csúfság), az útszéli stílussal együtt, és ahogy Gerozán a nőnemű hősökkel beszél a 80-as évek szlengjét használva (tag, dögös bombázó, cuppantottak). A kisszerű, taszító vagy bájos karakterek bizonytalankodásai idézik meg ezt a Ludas Matyi hetilap-hangulatot, illetve indokolják a karikatúraszerű vonalvezetést az illusztrációban.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Harmath Artemisz, Es.hu, 2026. 06. 19.