Esterházy kivételes státusára a kötet utolsó interjúja is utal: Markos Mária egy kérdésben felidézi Kristóf Luca kutatását, amely szerint hosszú időn keresztül Esterházy volt a legnagyobb kulturális tekintély Magyarországon politikai kurzustól függetlenül. Az író reakciója erre szokás szerint az ironikus elhatárolódás: „Nyilván az ember szívesen olvassa, hogy őneki a filológusok és a szervezett vasmunkások között is nagy a presztízse, támogatom ezeket a kutatásokat, de életélményként kimarad” (190.). Ugyanakkor az is világos, hogy éppen saját társadalmi-kulturális státusának szüntelen reflexiója volt tekintélyének egyik legfontosabb forrása, és erre az interjúk a folyamatos, ismétlődő rákérdezéssel állandóan alkalmat adtak neki, azaz az interjúnak mint rítusnak kulcsszerepe volt tekintélye megteremtésében és fenntartásában.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Gács Anna, Es.hu, 2026. 05. 15.