Hol vannak a bugyrok, az igazság?
(kiadvány: Arc és hátraarc)
Az Itt van a város beszélgetéssorozatban Jánossy Lajos vendége Garaczi László volt november 16-án 18 órától a Szatyor Bár és Galériában. Sorok, ahol együtt van minden a ma estéből - Garaczi László így ír az Arc és hátraarc című legújabb regényében: „Áll a hatos buszon a télikabátok édes naftalinszagában, mellette egy nő, szőke tupír és teveszőr, parfüm, talán zölddinnye. (…) Feliratok, amiket azelőtt sosem olvasott el: Varia bútor, Fősped Főtefu, mos6, Nomád ing a Fékontól. Leszáll a Honvéd utcánál. Honvéd”. Jánossy Lajos a katonasággal kezdi, hogyan jött rá, amint döcögött vele a vonat, mit hagy itt, mit vesznek el tőle. Garaczi is hasonlóképp érzett, ő is akkor került Budapesttel „tudatos viszonyba”, amikor eltávolodott tőle. Az első eltáv alkalmával meglátta, ahogy addig még soha, hogy kékek a pesti buszok, és majdnem elsírta magát. Később, a hosszabb távollétek alkalmai után lett fontossá számára a város, figyelni kezdte, milyen a lelke, a hangulata, mennyiben más, mint a többi. Gyerekkorában „használta” a helyet, ahol élt, később is, sokáig. Csak, mint, ahogy a bőrt, úgy érzékelte: hozzá volt nőve, nem fájt, és örömöt se hozott. Papám őrnagy volt, meséli Garaczi, és Kalocsán is épp egy őrnagy rúgott belém. Sokkolóan nyomta mellkason a kérdés, mit is csinálnak a szülei. A katonaság pokoli világához képest a tisztviselőházbéli otthon rendezett, művelt, uniformistól mentes civil világ volt, ugyan baljós mozzanatokkal terhes. A minisztériumi papa nem hitte el, nem akarta hinni, látni, hallani, hogy mi történik ott alul, a sorkatonák között, pedig történt. „Tessék, hallatszik hirtelen, a sziluett nyúlványt növeszt magából, itt a határozat. Távozhat. Köszönöm. Viszontlátásra” - ez a leszerelés pillanata, de itt még nem ért véget a rémálom. Követte tovább Garaczit a majdnem-disszidálásba, majdnem-meghalásba, a város sötét pincéibe, elhagyott gyárépületeibe. Mert azok érdekelték, a sötét oldal, a nihil, az apokaliptikus világ képezték le az érzéseit, az önpusztító, teljes elutasításban élő underground. Berlinben, itt-ott is ezt kereste, a bugyrokat, az igazságot, a helyi Tilos az Á-kat, Fekete Lyuk-akat.
Azután jöttek másféle arcok is, finomkodók, géppel írók az underground jegyzetfüzetesei mellé – egy véletlenen keresztül. Állnak a Felszabon, Lukács, Garaczi meg egy lány, nem akar eldőlni, hogy hol lesz a buli, addig Garaczi a lánnyal tart a bölcsészkarra, költők-írók beszélgetésére, egy órára, míg az alapkérdés (hol lesz a buli), kiderül. A teremben Földényi, Petőcz, Márton, Kukorelly – a magasabb regiszterekben alkotók. És Garaczi rájött, hogy nincs is olyan messze egymástól az, amit ő csinál attól, amit ezek itt. Kocsmába pedig mindannyian jártak, megvolt tehát a kapcsolódási pont. Az Arc-ból megint, ide (plusz Budapest): „Később a Bajcsy-Zsilinszky úton sétálnak hazafelé Fricivel, a csokilikőrt iszogatják. Frici elmondja, hogy lefeküdt egy lánnyal, méghozzá az egyik osztálytársnőjükkel, a Zsóval. Szeptemberben összefutottak az Ibolya presszóban, néhány nap múlva újra találkoztak, a Pilseniben söröztek, aztán fölmentek Friciék Madách téri lakásába”. Garaczi László Arc és hátraarc Magvető Kiadó, 2010 Forrás: prae.hu Vécsei Rita Andrea 2010. 11. 22. 2010-12-06 12:16:05
|
|