Az irodalom iránt érdeklődő közönség 2010. november 17-én Závada Pál Kossuth-díjas írót köszönthette a debreceni Líra könyvesbolt már-már hagyományosnak mondható író-olvasó találkozóján. Az immáron hétkötetes íróval Valastyán Tamás, a DE Filozófia Intézetének adjunktusa beszélgetett.

Az est a Várhidi Attila által vezetett Főnix Diákszínpad négy tagjának előadásával indult. A gyerekek stílszerűen a legújabb Závada-kötet, a Harminchárom szlovák népmese két művét dolgozták fel. Mivel a beszélgetés e gyűjtemény köré szerveződött, a moderátor először a témaválasztás miértjéről faggatta az írót. „Mindig is szerettem volna mesét írni” – mondta Závada, egyelőre azonban harminchárom létező szlovák népmese fordítása és „újramesélése” mellett döntött. A népmesegyűjtők archaikus nyelvezetének megértésében nagyban segítette, hogy ősei ugyanarról a vidékről érkeztek, ahol maguk a gyűjtők is tevékenykedtek. További előnyt jelentett persze, hogy ő is Tótkomlósról származik. Mindezek ellenére a szlovák gyökerekkel rendelkező író számára is akadtak nehezen fordítható elemek, de találkozhatunk olyan kifejezésekkel is, melyeket direkt módon szlovákul használ.

Nem maradhatott érintetlenül a retorikai különlegességek és morális szentenciák kérdésköre sem, hiszen azok a mesék és így az egész kötet fő szövegszervező elveként vannak jelen. Ami előbbit illeti, Závada szánt szándékkal őrizte meg a történetek narrátori kiszólásait, kitekintéseit, hiszen ezek valamilyen mértékben a mesék legautentikusabb jellemzői. Ami az erkölcsi tanulságokat illeti, az író alázatos e tekintetben is, hiszen még ha „meg is csúfolja sokszor a morált”, ezzel hűen fejezi ki az eredeti szerzők ironizáláshoz való ragaszkodását. Az „újramesélésben” az író azért engedélyezett magának bizonyos mértékű szabadságot is.

A beszélgetés egyik legizgalmasabb szegmense a magyar és szlovák mesék közötti különbségek taglalása volt. Valastyán Tamás a beszélgetés kezdetén „a fantasztikus néha morbidba áthajló ábrázolását” emelte ki olyan motívumként, mely a harminchárom történet zömét jellemzi, és ami a magyar népmesékről egyébként kevésbé mondható el. Maga Závada is megerősítette ezt, és elmondta, hogy a humorban, sokszor fanyar fordulatokban gazdag mesék mellett kifejezetten horrorisztikus és véres művekkel is találkozott, melyek nagyrészt taszították, ezért el is tekintett lefordításuktól.

A gyűjtemény küllemének kialakítása Pintér József könyvtervező, valamint Kun Fruzsina illusztrátor munkáját dicséri. A kötetben fontos szerepet játszanak a szövegtestbe applikált, valamint a borítót színesítő képek. Závada egyébként készülő regényéről nem, drámaíró tevékenységéről azonban annál lelkesebben számolt be. Újabban adaptációkkal foglalkozik, ennek megfelelően szívesen dolgozza át más írók regényeit, jó példa erre a Bethlen Gáborról szóló, jelenleg készülő dráma, melynek alapja Móricz Erdély-trilógiája.