![]() TÚLREAKCIÓ
(kiadvány: Önregény)
Az Önregényből kirajzolódó alak, Rin egy hisztis picsa, aki talán bármikor képes lenne legéppisztolyozni tíz iskolást. Ennek ellenére kialakul bennünk a megértés, és a felismerés, hogy Rin mégsem női szörnyeteg, hanem nő, korunk gyermeke. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Piercinget a kígyónak című regényéért Kanehara Hitomi 21 évesen kapta meg az Akutagava-díjat, Japán egyik legrangosabb irodalmi kitüntetését. Ez a tény, s az írónő hányattatott sorsa (utoljára 11 éves korában járt iskolába, s még tinédzserként költözött el otthonról), a regények sajátos, az ürességet, a közönyt és az értelmetlenséget alapvetésként kezelő, minden ízében Y-generációs hangja kultgyanússá teszi Kanehara könyveit.
Mivel az olvasó legfeljebb utólag rakhatja össze az anamnézist, így már az első fejezet olvasásakor rákényszerül arra, hogy megkíséreljen megértéssel közeledni a főhőshöz – különben a regény könnyen a falhoz vágva és a kukában végezheti. A 22 éves, friss házas Rin ugyanis idegesítő, hisztis picsa: a stewardess leönti pezsgővel a férje nadrágját, a férje néhány percre eltűnik a mosdóban – Rin pedig rögtön azt az összefüggést vizionálja a két esemény között, hogy a stewardess meg akarta kaparintani a férjét és most a vécében szeretkeznek. Rin azt kívánja, bárcsak inkább zuhanna le a repülőgép. Az első fejezet – és az egész könyv is – tele van ehhez hasonló, a másik iránti ragaszkodást szinte őrjöngésben megélő, halálkívánásba torkolló monológokkal. A zavart, sérült elmére utaló félelmek és sejtések mégis ismerősen csengenek: ha csak a másodperc töredékéig is, de minden nő elméjében megfordulnak hasonló gondolatok. Rinnel pont az a gond, hogy a legvégső határig viszi ezeket a gondolatokat: nem szocializálódott erre a tökéletlen világra, s nem tud túllépni azon a szinte banálisnak tetsző problémán, hogy képtelen eggyé válni szerelmével. S bár a többi szereplő reflektálatlan marad – még a lány életében fontos férfiaknak sincsenek feltétlenül markáns vonásai –, az olvasónak van némi sejtése arról, hogy milyen aberráltak a Rint körülvevő emberek és a világ: a szülei, a barátnői, a pasijai s az elembertelenedésnek és a perverzitások széles skálájának teret hagyó Tokió. Az Önregény teljes mértékben az Y-generáció, a nyolcvanas években születettek hangján szólal meg. Az emlékek raktározása: a SIM-kártya lementése. Pótszer: az elektronikus zenében való feloldódás. S olyan sebesen lehet olvasni a könyvet, amilyen sebesen éli meg (vagy fel) ez a korosztály az életét: úgy futja át szemünk a másodpercek töredéke alatt megélt érzések leírásait, mintha a képernyőt olvasnánk, várva, keresve valami perdöntőt vagy lényegeset, valamit, ami kilóg ebből az aberrált belső és külső világból. Nincs ilyen. Hiszen a nyolcvanas évek gyermekei egy olyan világba születtek bele, melyet hajlamosak vagyunk az individualizmus vadhajtásaként, a teljes közöny és érzéketlenség közegeként értelmezni. Rin meg sem kísérli megérteni, akár csak értelmezni a másikat: függés van, kapcsolat nincs. Kiadvány:Kanehara Hitomi Önregény Magvető Kiadó, 2010 Forrás: revizoronline.com Rádai Andrea 2010. 12. 07. 2011-01-24 13:23:04
|
![]() |
|