A mostani iskolások között talán nem találunk már olyat, aki ne tudná, mit jelent a lyukas zászló, esetleg az egyetemisták tizenhat pontját is fel tudják sorolni, ismerik Nagy Imre és Kádár János nevét. Az ötvenhatos eseményekből tananyag lett. Történelem. Nagyszüleik, nagyszüleink számára azonban nem történelem mindez, hanem az átélt múlt.

Ennek ellenére –– vagy tán pont ezért – keveset beszélünk arról, milyen volt akkoriban az élet maga, ám hősökről és árulókról szinte naponta esik szó. Mostanra talán már elég idő telt el, hogy beszéljünk a hétköznapi emberről is.

A regény lapjain a sok-sok történetből az egyik lehetséges elevenedik meg. Kissé abszurd, mégis hihető. Fátray Gyula nem hős. Nem áruló. Csak ember, ha úgy tetszik, kisember. Valaki, aki mindenben ártatlan, mégis egyik napról a másikra kiközösítetté válik. Nem tudja, hogyan történt, hisz alibijét megkérdőjelezhetetlennek érzi. Annak érezzük mi is. A hatalom viszont bebizonyítja, hogy megkérdőjelezhetetlen alibi nem létezik.

Fátray Gyula lassanként megtanulja – és vele mi is –, milyen egyedül lenni a világ ellen. Nincs ebben semmi kamaszos romantika, semmi hősies pátosz, ez egyszerű, szánalomra méltó vergődés. A félelem légkörében nem könnyű barátokat találni, amikor bajban van az ember. Aki segítene, az is csak azt tudja elmondani, hogy koncepciós pert készítenek elő, és Fátray a megfelelő szereplő hozzá. Felesleges bizakodni. A hatalom a saját logikája szerint cselekszik.

Az ötvenhatos őszi események után zajlik a történet, de megállja a helyét a mai világban is. Kinek ne jutna eszébe olvasása közben egy ügyintézéssel töltött délelőtt, egy nyakatekert, igazságtalannak vagy a valóságtól elrugaszkodottnak tűnő törvényszöveg – és az ember, aki véletlenül és vétlenül szembekerül a hatalmas szervezettel, amit államnak nevezünk. „Az illetékes nincs az épületben, ma nincs ügyfélfogadás, de értse meg, ha a törvényben ez áll, nem tehetek mást” – ma is élő, hallható mondatok. Egy nagy különbség van. Mi megtehetjük, hogy félreállunk, kinevethetjük az intézményesült logikátlanságot. Fátray Gyula nem teheti meg, hiszen akár az életébe is kerülhet. Pár nap alatt felszámolódik a világa, munka, barátok, igazság, eszme, semmi nem marad. Kivert kutyává változik a kisember.

A történet akármilyen ijesztő és átélhető, szórakoztató is a maga módján. A csetlő-botló Chaplin-figura egyaránt képes részvétet kelteni és nevettetni. Spiró fanyar humorára nagy szükség volt ezúttal is, ahogy előző kötetében, a Feleségversenyben. Azon a történeten is inkább sírni kellene, s értettük ugyan, mégis nevettünk. Most undorodhatunk, lázadozhatunk, de annyira nem, hogy letegyük, annyira nem, hogy ne akarjuk tudni a történet végét.

Jókor jött ez a könyv. Remélem, elég érettek vagyunk már arra, hogy így is lássuk ezt az időszakot. Hogy kiszínezzük egy kicsit.

Kiadvány:
Spiró György
Tavaszi Tárlat
Magvető Kiadó, 2010

Forrás:
olvassbele.hu    
lunanyuszi
2011. 01. 23.