Belgyógyászatot Bene Ferenctől, sebészetet Stáhly Ignáctól és Veleczky Jánostól, elméleti orvostant Bugát Páltól tanult. Egyetemistaként élte át az 1831-es kolerajárványt, ami több mint 200 ezer ember életét követelte Magyarországon. 1832-ben lett orvosdoktor, a cím elnyerése érdekében beadandó saját kezűleg írt kórtörténetei a váltóláz (malária) és a tüdőgyulladás kezeléséről szóltak. Ezt követően tanulmányútra ment Bécsbe, ahol fél évig sebészeti műtéttant tanult. 1834-ben tért haza, és még ugyanebben az évben sebészdoktori, majd szemészmesteri oklevelet is szerzett a pesti egyetemen. Ezután Ungváron alapított praxist. Eleinte úgy tervezte, hogy két-három esztendőt fog eltölteni ott, ám tovább maradt.
1839 ősze, 1840 tavasza Szeghalmi életében igen mozgalmas időszak volt. Ennek eseményeit rögzítik most kiadott levelei. (A küldemények csomóját Kaposvárott találták meg néhány évvel ezelőtt, egy régi, egykor parókiaként szolgáló épület felújításakor.)
Szeghalmi doktor életének további történéseit homály fedi. Elképzelhető, hogy lappanganak még valahol egyéb följegyzései, levelei, esetleg nyoma lehet tevékenységének a hazai levéltárakban; további kutatások kellenek ahhoz, hogy életpályáját ennél részletesebben felrajzolhassuk.

A Magvető Kiadónál eddig megjelent műve