Daniel Pennac (eredeti nevén Pennacchioni) 1944. december 1-jén látta meg a napvilágot Casablancában. Szüleinek négy fiúgyereke született, akik közül ő volt a legfiatalabb. Apját hivatásos katonaként számos helyre vezényelték - Afrikába, Ázsiába, Európába, a franciaországi La Colle-sur-Loup-ba. Daniel Pennac mindenhova követte édesapját. Katasztrofálisan rossz tanulóként kezdte – a témát Chagrin d’École című könyvében is megírta –, mégis megszerette az olvasást, egyrészt édesapjának köszönhetően, másrészt mivel bentlakásos iskolájában az olvasást, mint „felforgató tevékenységet” betiltották. 1969-ben, egyetemi tanulmányait követően, tanári pályára lép. 1973-ban, miután leszerel a katonaságtól, kritikus hangvételű írást jelentet meg a hadsereg „férfias” világáról. Édesapját nem szeretné kínos helyzetbe hozni, így írását Daniel Pennac néven jegyzi. 1979-ben két évet tölt Brazíliában. 1985-ben belekezd egyik legismertebb művébe, a Malaussène-család történetét elmesélő regényfolyamba. Másik sorozata, a Kamo gyerekeknek szól.

1995-ben felhagy a tanítással, ám volt tanítványaival fenntartja a szoros kapcsolatot.

Nagy jelentőséget tulajdonít az irodalmi művek felolvasásának, a francia irodalomkedvelők a szerző számos hangoskönyvét az ő tolmácsolásában hallhatják, és saját vagy mások műveit is szívesen olvassa fel színpadon.

2007-ben elnyeri a Renaudot-díjat Chagrin d’école című művéért, amelyben, mint oly gyakran, az egyén pártjára kel az embert ellehetetlenítő intézményekkel szemben. Pennac pályafutása kezdete óta tanulmányozza és bírálja az emberellenes intézményrendszereket.

Egyik főszereplőjével szólva róla is elmondhatnánk: „Van magának ez a ritka rossz szokása, Malaussène, maga együtt érez!”

2013 márciusában a Bolognai Egyetem a pedagógia terén elért eredményeiért tiszteletbeli doktori címet adományoz neki.

A Magvető Kiadónál megjelent művei

Testnapló (2014)

Fotó: Catherine Hélie © Editions Gallimard