Oravecz Imre Alkonynaplója a létezés teljességének katalógusa, az időskor mindennapjainak megörökítése. Hangoltságában és kíméletlen őszinteségében Márai Sándor és Kertész Imre naplóit idézi. Nem feltétlenül az a fontos, hogy az adott napon milyen külső események történtek, a hangsúly a belső tükröződéseken van. Ahogy az Őszi kérdés című naplójegyzetben áll: ,,Elment a sárgarigó, a kakukk, a gólya, a fecske. Megvárod, míg visszajönnek?" Oravecz Imre most is mindent pontosan rögzít, a létezést elemeire bontja, ugyanakkor nem vész el a részletekben, a lényeges dolgokra összpontosít. Az elmúlásra és az életre, a személyét körülvevő világ állandóságaira és változásaira, a test és a tudat folyamatos párbeszédére. Az egymással szervesen összefüggő emlékekre és álmokra. Arra, ami vele együtt távozik, és azokra, akik utána is itt maradnak. A határban járunk: líra és epika peremén. Az Alkonynapló mintha az időskori remekmű, a Távozó fa továbbírása lenne más modalitásban.
,,Apám egy júniusi vasárnap kora délutánján meg akarta ölni az anyámat." Ezzel a mondattal kezdődik ez a megrázó történet egy tizenkét éves lányról, és egy emlékről, amely örökös...
A tengerszemű hölgy egyike Jókai legszórakoztatóbb és legtalányosabb regényeinek. A nagy mesemondó itt saját életútján kalauzolja olvasóit a reformkortól a kiegyezés utáni időkig, emlékeit...
