A szerző ajánlja új, február 8-án megjelenő regényét.

„Mindig ugyanazt szajkózták, szórakozott vénembernek gondoltam őket: az anyai nagyapámat meg az apai nagymamámat. Sátoros ünnepeknél játszották el, mint valami rituálét, hogy belekezdtek a történetükbe, és pontosan ugyanazokkal a szavakkal mondták el, mint legutóbb. És mi, a család, ugyanannál a résznél nevettünk, esetleg valamelyik nagynéném mondott valamit, persze ugyanazt.
Azon is nevettünk. Kamasz voltam, úgy hittem, öregek, szenilisek. Nem tudtam, hogy a tüzet őrzik, a hagyományt, a családi emlékezet morzsáit söprik össze. Talán utoljára.
Ha akartam, ha nem, hallottam a meséiket. Azóta is ebből élek. Csak már kénytelen vagyok magam továbbkölteni őket.
De szerencsére azt megtanultam, hogy üres ember, aki mellett nem fér el a múltja.”

Grecsó Krisztián