Kertész Imre: Mentés másként
Milyen lehet megkapni a Svéd Királyi Akadémia legnagyobb kitüntetését, mit érez ilyenkor egy hetvenéves ember, akinek eddig ismeretlen regényeit innentől fogva elkezdi olvasni a világ? Mennyiben érezheti kárpótlásnak ezt a kései erkölcsi és anyagi elismerést, mikor élete javát diktatúrákban kénytelen leélni? Miről fog írni, ha eddig a mellőzöttségből merített ihletet? Kötve-fűzve KRITIKA.

Kertész Imre, egyetlen Nobel-díjas írónk, többek közt a Sorstalanság szerzője. Új könyve Mentés másként címen jelent meg. Műfaja napló, 2001-től 2003-ig írt feljegyzéseket tartalmaz. Legutoljára 1992-ben jelent meg Kertésztől hasonló könyv (Gályanapló), akkor harminc évet szerkesztett kötetbe. A Gályanapló-ban egy Auschwitzot és Buchenwaldot megjárt, a kommunizmusban keserű, depresszióra hajlamos, magyar, zsidó írót ismerhettünk meg, aki az angyalföldi paneldzsungel mélyén egy másfél szobás lakásban, felszolgáló felesége pénzén tengődve írta regényeit évtizedekig. A diktatúrák azóta megbuktak vagy elmúltak, Kertész, az író viszont maradt. De ugyanaz maradt-e?

Egy dologban biztosan változott Kertész: és ez a siker. A Nobel-díjat 2002 októberében kapta meg, de már előző évben is esélyesként emlegették. A Mentés másként-ből kiderül, Kertész 2001-ben még elképzelhetetlennek tartja, hogy valóban neki ítéljék a díjat. Meggyötörten hallgatja a híreket arról, hogy talán meg fogja kapni. Az egész ügyet zaklatásnak veszi és határozottan megkönnyebbül, amikor nem „szakadt rá a szerencse-katasztrófa.” Egy évvel később azonban a napló elbeszélője mintha megrészegülne saját nagyszerűségétől. „Valahogyan interpretálni a Nobel-díjat. Azt hiszem, a Svéd Akadémia döntése nagy bátorságról tanúskodik” – írja a Mentés másként-ben, de pár sorral később (nem várt módon) már egy művelt, kifogástalan képességű íróként jellemzi magát. Később pedig józanodni kezd: „Kiheverni a Nobel-díj ártalmait, mintha mi sem történt volna.”

A sikerrel járó figyelem megőrjíti, a jómód szinte ellustítja, az elismertség megbabonázza a Mentés másként elbeszélőjét – és egyik sem illik hozzá. Idegenül hat a luxus, mégis mintha őszintén élvezné a hirtelen jött világpolgárságot. Émelygünk, mikor arról tudósít minket – éppen ő! – milyen egy jachton üdülni, a Jón- és az Égei tengeren hajókázni, vagy amikor egy hasonlóan gejl környezetet ír le: „A Szilveszter Madeirán. Balkonunk, a vacsora; felvonul a fehér flotta; miközben a pezsgőt kinyitjuk, megszólalnak a hajókürtök, és kivilágosodik az éjszaka.”

A Gályanapló-val ellentétben – ahol inkább egy olvasmányélményein, regénytémáin elmélkedő írót láttunk magunk előtt – a Mentés másként tele van köznapi élményekkel, gondolatokkal. Ugyan a Nobel-díj mellett elsősorban a folyamatos munkáról (épp a Felszámolás című regénye születik ekkor) is beszél, nem kevés nosztalgiával ír termékenyebb korszakáról. A kelleténél hangsúlyosabb szerepet kap a politika. Leírja egyik tévéélményét is például: ebben Csurka István arcúnak lát egy vérszopó pintyet, szó esik a 2002-es magyarországi választásokról (feltétel nélkül örül a Medgyessy-kormány sikerének). Máshol arról ír, hogy életveszélyes Magyarország-túladagolásban szenved. A Mentés másként-ben a Berlinbe való emigrálást dokumentálja és Berlin jól áll neki, de féktelen Budapest- (vagyis Magyarország-) gyűlölete kint sem csökken, és ez többször kicsinyességnek tűnik. Feljegyzéseiben a magyar nyelv használatát például alapvető hibának tartja, mert úgy érzi, a magyaroknak fölöslegesen beszél.

A Mentés másként ott a legszerethetőbb, amikor a legnyomasztóbb. Amikor például egy meghalni készülő öregember gondolatait olvashatjuk, aki bár nem hisz a fajfenntartásban, mégis sajnálja, hogy nem láthatja felnőni unokáját. De a rákkal küzdő feleségéről szóló aggódó, hálával teli mondatok is végig nagyon megindítóak: „Reggelente sírni szeretnék, sírni M-ért.” Ír saját Parkinson-kórjáról, ami miatt kénytelen a számítógéppel megbarátkozni. Majd magáról a számítógépről elmélkedik, ami picit vicces rácsodálkozásnak hathat 2012-ben (részben talán ennek a rácsodálkozásnak köszönhető a közhelyes cím is). Tematizálja az öregkori impotenciáját („ez az oly régóta nélkülözött hímtag, ez a réges-régi tulajdonom most megint diadalmasan ágaskodott”), amelynek kapcsán eljut addig az egyszerre üdítően őszinte és röhejesen kínos gondolatig, hogy a műalkotásokról, ha véleményt akarunk mondani, a végső kritikai megállapítás az, hogy „fasza"-e vagy sem.

Vajon szándékos-e, hogy saját magáról néhol ilyen nem éppen hízelgő portrét fest a Mentés másként elbeszélője? Mindenképpen bátorságra vall, mivel az olvasó a végére még akkor is elidegenedik a napló főhősétől, ha addig szerette Kertész Imrét, az írót. A tudatos eltávolítás azonban kétségkívül izgalmas tapasztalat.

Forrás: Kötve-fűzve

Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ