Gyermekversek Költészet Napjára
Gyermekverssel köszöntjük a Költészet Napját - Szabó T. Anna április 11-én megjelent Tatoktatok című verseskötetéből
TEÁZIK A TEARÓZSA
Te! Ázik a tearózsa!
Csepereg a tea róla,
vagyis hát az esővíz.
De porcelán-finom kelyhe
mintha tényleg csésze lenne:
minden cseppet megőriz.
Ez a tearózsavíz:
langyos, lágy és illatos.
Égkannából ömlő zápor:
oldódik már a virágpor,
minden rózsás teáscsészét
elöblít, tisztára mos.
Te! Ennek nem lesz jó vége!
Látod: elpattant egy csésze,
sok-sok rózsaszín darabja
szirmonként a földre hull.
De a rózsa tovább ázik,
sűrű illatot teázik,
fidres-fodros kisasszonyka:
irul-pirul és virul.
|
 |
|
|
Mítosz a 20. századról
Darvasi László monumentális nagyregénye 1908-tól 1957-ig vezet végig a magyar történelmen. A vidéki kastély grófja felesége halála után valószerűtlen építkezésbe fog: egy elpusztíthatatlan...
|
|
|
A nagy múltú antológia idén is az elmúlt év folyóiratterméséből válogatja ki a legfontosabb verspublikációkat.
|
|
|
Mítosz a 20. századról
Darvasi László monumentális nagyregénye 1908-tól 1957-ig vezet végig a magyar történelmen. A vidéki kastély grófja felesége halála után valószerűtlen építkezésbe fog: egy elpusztíthatatlan...
|
|
|
Új versek, régi témák
Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön...
|
|
