Mesterházi Mónika
Nem félek
,,a látásomra támaszkodom"
A kiváló költő, műfordító és esszéista, Mesterházi Mónika közel másfél évtized után jelentkezik újra verseskötettel, ennek érvényében a Nem félek több szempontból is költői szintézis. A tizenkét ciklusra tagolt könyv röntgenképszerű átvilágítása a rendszerváltás után újabb rendszerbe zökkenő magyar viszonyoknak Tatárszentgyörgytől a Pillangó utcáig, 2008-tól napjainkig.Szociofotókra emlékeztető közérzetverseiből és az utazások, találkozások, megfigyelések, megtisztított talált tárgyak személyes gyűjteményéből építkező kötete katartikus megragadása gyásznak és eleven hiánynak, ugyanakkor egy önironikus, analitikus költészet kiteljesedése.Mesterházi Mónika verseit olvasva, egyik metaforájával,belépünk egymás tereibe, otthon leszünk a létezés idegenségében. Így lesznek a Nem félek töredékes monológjai és emlékszilánkjai, a veszteségeket számbavevő, megrendítő versei az orpheuszi költészet fényében végtelen dialógussá.
SAJTÓ Nehéz normálisnak maradni Demény Péter, Könyvterasz.hu, 2021. április 12.
Lelkiismeretünk miatt - Mesterházi Mónikával gyászról és felelősségről. Rácz I. Péter, Népszava, 2021. 04 30.
Nagy lehetőség víz mellett üldögélni. Milanovich Domi, Dívány.hu, 2021. 05. 14.
Mesterházi Mónika: Elég nagy árat fizettem ezekért a versekért. Nagy Gabriella – Szekeres Dóra, Litera.hu, 2021. 05. 30.
„Tessék dolgozni, kedves látogatók”. Domján Edit, Dunszt.sk, 2021. 05. 30.
A visszafogott vulkán. Szabó T. Anna, Revizoronline.com, 2021. 06. 14.
Te meg a világ meg én. Melhardt Gergő, Litera.hu, 2021. 07. 03.
Kiérlelni a veszteséget. Svébis Bence, Élet és Irodalom, 2021. 10. 29.
„Több szemlélődéssel, közös fénytörésben”. Zsembery Borbála, Élet és Irodalom, 2021. 10. 29.
