![](images/csik_sajtoszoba.jpg)
VIVISZEKCIÓ - Michel Houellebecq: Lanzarote (Revizor Online)
Szépelgő irodalmiasságnak még halvány árnya sem vetülhet erre a könyvre: olyan csupasz a szöveg, hogy hozzá képest Lanzarote vulkáni tája maga a lélegző-folyondáros dzsungel. SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA. Márpedig Lanzarote-ba vagyunk kénytelenek tartani, az eseménytelen, alsó középkategóriás, partra vetett csónakokat és kissé depresszív bennszülötteket ígérő spanyol kis szigetre, az ezredfordulón, Michel Houellebecq-kel, akiről e cikk terjedelmét meghaladóan annyi antihős és anti-irodalmár kritika és fáma kering, hogy az a legkevesebb, ha a látószöge miatt követjük őt a kietlen nyaralóhelyre, ahol nyugati turisták próbálnak meg úgy tenni – de hogy is?
A kisregény Franciaországban 2000-ben jelent meg, és éppen az ezredfordulón is játszódik, ráadásul több témát felvet, ami a szerző későbbi prózájának sajátja lesz: a szexturizmustól az elszektásodásig és a fogyasztói társadalom élményfosztottságáig. A Lanzarote magyarul most jelenik meg először, a Magvetőnél, Tótfalusi Ágnes fordításában, miközben idén ugyanez a kiadó újra nyomja az Elemi részecskéket, A csúcsont és az Egy sziget lehetőségét. Houellebecq az idei Könyvfesztivál vendége, nyilván ezért is a kiadói buzgalom, de van ebben a gesztusban valami, a jelenség-szerűt letapogató okos csáp is: a szerző minden különösségével együtt kerül reflektorfénybe.
Tovább a teljes cikkhez!
Sebestyén Rita
Forrás: Revizor Online (2013.04.18.)
2013-04-23 16:25:36
|
![](images/spacer.gif) |
|
Mítosz a 20. századról
Darvasi László monumentális nagyregénye 1908-tól 1957-ig vezet végig a magyar történelmen. A vidéki kastély grófja felesége halála után valószerűtlen építkezésbe fog: egy elpusztíthatatlan...
|
|
A nagy múltú antológia idén is az elmúlt év folyóiratterméséből válogatja ki a legfontosabb verspublikációkat.
|
|
Mítosz a 20. századról
Darvasi László monumentális nagyregénye 1908-tól 1957-ig vezet végig a magyar történelmen. A vidéki kastély grófja felesége halála után valószerűtlen építkezésbe fog: egy elpusztíthatatlan...
|
|
Új versek, régi témák
Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön...
|
|