(kiadvány: Lanzarote)

Vannak kortárs írók, akik elvben már nem élnek. Az éjszaka kellős közepén felhívják telefonon őket, előbb belelihegnek, legközelebb morognak és disznóságokat mondanak. Eltörik a kutyájuk lábát, aztán megmérgezik, leöntik az autóját kromofággal, utána kiszúrják az autójának a tömlőit, majd esetleg a nyílt utcán leköpik.

Hogyan tudja elviselni a veszélyt, miután egy politikailag inkorrekt megnyilvánulása után korunk legérzékenyebb hívői, a muszlimok megfenyegették, tették fel a kérdést Michel Houellebecq francia írónak. „Egyszerű: úgy teszek, mintha már halott lennék.”

A módszer emlékeztet egy zen-versikére is („míg élsz / légy halott / légy teljesen halott / és minden rendben lesz”), bár a világ kegyetlenségét feloldani próbáló keleti bölcsesség szerzője valószínűleg nem arra gondolt, mint az önmagát szenvedő állatként aposztrofáló francia költő és regényíró, az Elemi részecskék, az Egy sziget lehetősége, A csúcson, A térkép és a táj szerzője.

Houellebecq kapta péntek délután a Könyvfesztivál Budapest Nagydíjat, amit a meghívó szerint Tarlós István adott volna át, de mégsem. A Millenáris Teátrumban terjedő hírek szerint Tarlós István az utolsó pillanatban értesült monsieur Houellebecq gyakorta fésületlen prózájáról, az utolsó pillanatban rájött, nem szereti, így mást küldött maga helyett; Csomós Miklós főpolgármester-helyettest, aki szintén úriember, ám nem jön zavarba egy ilyen mondattól: „Pam Barbara arca fölé térdelt, és felkínálta neki a punciját, hogy nyalogassa. Szép, epilált puncija volt, jól kirajzolódó, nem túl hosszú hasítékkal.” Még az is lehet, a főpolgármester akkor sem fogott volna szívesen kezet az íróval, ha előtte ugyanott ezt olvassa tőle: „Letelepedtem egy kupac kavicsra.” (...)

Tovább a cikkhez!

Szerző: ln- fl

Forrás: HVG.hu (2013.04.19.)