Önéletrajzi elemeket is tartalmaz a valós történetű új Bereményi Géza-regény, a Vadnai Bébi. A könyv szerzőjével az izgalmas alkotás születésén kívül az átpolitizált színházi közegről és családi titkokról is beszélgettünk.
 
BEREMÉNYI GÉZA 1946-ban született Budapesten, Vetró néven, a Bereményi nevet anyai nagyapja után vette fel 24 éves korában. Kossuth-díjas forgatókönyvíró, filmrendező, dalszövegíró. 1970-ben az ELTE BTK olasz–magyar szakán végzett. 1997–2006 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeti vezetője. 2012. január 1. óta a Thália Színház és a Mikroszkóp ügyvezető igazgatója. Legismertebb filmjei: Veri az ördög a feleségét (1977), Megáll az idő (1981), A nagy generáció (1986), Eldorádó (1988), A Hídember (2001). Négy gyermek édesapja. 

– Hogyan ismerte meg Vadnai Bébi titkos szerelmi viszonyának történetét, amelyből megszületett Doxa, a regény egyik főhőse?

– Létező személy volt a Bébi, olyan nagyvilági, mint a regényben, az Operával szembeni palota a családjáé volt. Az igazi nevét nem árulhatom el, bár már rég nem él. Valószínűleg azért mondta el nekem a titokban tartott szerelmi históriáját, mert meg akart tőle szabadulni. Tizenkét órán keresztül ültünk együtt valamikor a ’70-es évek második felében, akkor mesélte el az egész történetet. Előtte kétszer találkoztunk úgy, hogy a barátom, azaz az ő fia is jelen volt. Nem jegyeztem föl semmit, csak megjegyeztem. Nagyon lekötött.

– Az 1940-es és ’70-es években játszódik a regény. Mik a különbségek és a hasonlóságok a két évtizedben?

– Az idő másképpen telik, ezt fedeztem fel. A háború éveiben nagyon gyorsan, a hetvenes években viszont a végtelenségig lassan telnek a napok. Amikor visszaolvastam a könyvet, rájöttem, hogy ugyanolyan hatósági és egyéb eljárások vannak a két évtizedben. És mindig van egy csoport, amelyik kilóg a társadalomból. A ’40-es években az anglomán, szmokingos mulatósok a Moulin Rouge-ból, aztán a ’70-es években a Kárpátiában összegyűlő korabeli, intellektuális csavargók, írók, akiket a regényben Törzsnek neveztem.

– És ma vannak ilyen „törzsek”?

– Vannak, sőt léteznek olyanok is, akik a Doxa nevű főhősömet máig példaképnek tekintik. Ott lappang a regény a regényben. A jelen megjelenik úgy is, hogy az egyik főszereplő már a műben elkezdi írni ezt a könyvet. És a mai idők szelleme akkor is ott van, amikor ugyanő kritikusan ítélkezik fiatalkori énjéről.

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Krausz Viktória, Vasarnapihirek.hu, 2013. október 28.

Megjelent a 2013. október 27-i lapszámban