“Ez a kezdés. Imádkozni hamarabb tudtam, mint beszélni. De titokban mind a kettőt. Azt nem mondanám, hogy már az anyám hasában is imádkoztam, de még azt sem, hogy rögtön, amint vértől iszamósan megérkeztem az ő vékony, remegő combjai közé, ide, a világba, hogy akkor, akkortól. Költőieskedhetnék, hogy ez az induló lábközi gőgicsélés volna a legszebb, a leginkább ima, de inkább ne.” (1.)

Hogyan szólíthatjuk meg Istent? Hogyan lehet róla beszélni? Hogyan lehet vele beszélni? Milyen a saját Istenünk? Mi ez az egészen bonyolult helyzet Isten és az elbeszélő között? Hogy viszonyul Isten a családhoz? Mi a szerepe az Írásnak? Ha Isten látszólag elhagyja a családot, attól még figyel ránk? Minden oldalon gyűlnek a kérdések Esterházy Péter új százoldalasában, az Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk-változat  lassan sodródó családtörténetében. “Ha nem imádkozom, nincs Isten. A nincset nem lehet a nincsben fölismerni, csak utána, a vanban, a nincs múltán, de amikor észrevettem, hogy nem imádkoztam, nem aggódtam, mert a nagymama mindig imádkozik, mindene az ima. Mégis megrémülök, mi van, ha az ő Istene nem azonos az enyémmel?” (32.)

Száz számozott oldalba tömörít egy családtörténetet EP, a felszínen egy Istent próbálgató fiatal, nem beszélő elbeszélő, a háttérben a korszak súlyos, kibeszéletlen drámái: kitelepítés, kulák-lét, a nácik által elhurcolt első férj. A látszólag kisebbnek tűnő, ám mégis nagyon bonyolult ügyek között felbukkan a féltestvérség, az ateizmus, a vallásosság, az apa és a fiú. És van itt szó Júdásról, keresztre feszítésről, komcsikról, rendőrökről, részeg apáról, boldogtalan anyáról, féltestvérről, Mári melléről és káromkodásról. “Anyátok picsája. Gyakorlok. Ez nem káromkodás még, a káromkodás nagyobb, mert benne van az Isten. Nosza, Kisjézus, most mi a fasz van. Nézem a képet az ezüstös ragyogásban. Ez az első káromkodásom.” (53.)

EP folytatta tavaly megkezdett, szigorú keretek közé szorított prózáját, a feladat szerint 100 oldalnál nem kell többet írni, hogy elmeséljen egy történetet. Rövid magyar mondatokat akart írni EP, “Alany, állítmány, tárgy”, ahogy előző könyvében feljegyezte. A Márk-változat a Könyvhétre jelent meg, és egészen varázslatos könyv, most valóban sikerült a százoldalas, valóban egyszerű történet megírása, nem úgy, mint a kardozósnál, ahol 250 oldal és bonyolult lett a végeredmény. Egy fiú az elbeszélője, aki azt állítja magáról, hogy legtöbbször az Istenre gondol. “Többször, mint a szüleimre, többször, mint a játszásra, többször, mint a piros, halott léggömbre.” (5)

A Márk-változat egy kitelepített család történetét meséli el, apa, anya, nagymama, két gyerek és az Isten kénytelen egy kulák családhoz beköltözni. Ha valakiből a kommunistáknak az ötvenes években elegük lett, akkor mindenüktől megfosztották és kitelepítették az illetőt családjával együtt.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Könyves Blog, 2014. július 6.