Fájdalom és fájdalom (Litera)
(kiadvány: Éles)

A főhős zavaros személyisége fölött nem lehet ítéletet mondani, hiszen a szövegben többször előforduló „pszichopata” vagy „őrült” kifejezés nem fedi, pontosabban nem fedi le teljesen a karakter élethelyzetét, létállapotát. Ez a regény ugyanis minden tekintetben a nehezebb út regénye, egy nehéz sorsé, egy nehéz korszaké. – Tóth Anikó kritikája Potozky László Éles című regényéről.

 

Sokat, nagyon sokat zúdít az olvasóra Potozky László első regénye, az Éles. Remek mondatai és valóban éles, hajtűkanyarszerű fordulatai egy huszonéves férfi fokozatos összeroppanását mutatják be: egy egyre labilisabbá váló pszichológushallgató lecsúszásának történetét, amely magába ránt, és a legsötétebb mélységekbe enged bepillantást.

A főszereplő a huszonegyedik születésnapján ismerkedik meg Katjéval, a prostitúcióból élő egyetemista lánnyal, akit önmagának szánt ajándékként visz haza. Az erőszakos közösülés azonban félbeszakad: a lány elmenekül, a fiú pedig fogja a körömollót, és a sokadik fájdalmas „tigriscsíkot” is a combjába vési. Itt indul a történet, és az idő közben doktorandusszá és céljavesztett kocsmatöltelékké vált főhős huszonötödik születésnapján ér véget. A köztes időszakban a fiú és Katje kapcsolatát, szakítását és az ezt követő tipródást követhetjük végig. Viszonyuk alatt a két fiatal mindinkább elszigetelődik, magukba fordulnak, eseménytelenül tengetik napjaikat, anyagi gondjaik azonban a törvény mezsgyéjén túlra taszítják őket: egy társkereső profil segítségével fosztogatni kezdik az érdeklődő férfiakat, ami viszonylagos jóléthez juttatja őket, idővel azonban ez is véget ér. Egy rizikós rablást és sok egyszerűbb rajtaütést követően felhagynak a „portyázással”, kapcsolatuk pedig Katje rendőrségi kihallgatása után végképp félresiklik.

Katje örökre elutazik, a főhős pedig magára marad fájdalmával, amely már a regény elején kézzelfoghatóan megmutatkozik a combjába vágott „tigriscsíkokban”. Ezek a sérülések hangsúlyos szerepet kapnak a történetben: a fiatal férfi az önbántalmazás útján próbálja ellensúlyozni a lélek szenvedését, idővel azonban a combba karcolt hegek a magánélet fájdalmainak mementójává válnak. A történet vége felé egybefolynak, összenőnek (235.), egyszerre igazolva és felszámolva a fizikai fájdalom feloldó erejét.

Az Éles jeleneteinek fő mozgatója éppen ez az alapelv: „legjobb fájdalomcsillapító a fájdalom” (211.), a kutyaharapás tehát leginkább kutyaharapással orvosolható (211.) Potozky e mindent átható fájdalom, félelem és kilátástalanság köré szervezi az eseményeket, fogódzót adva ezzel az egymást követő kudarcok láncolatához. E jelenetek folyvást egymásra kontráznak, a történet így nyugtalan, vad löketekkel halad előre. A regény pengeéles szituációit a pillanatnyi indulatok erőteljes ábrázolása teszi igazán érthetővé és érzékletessé. Ilyen csúcspont az első portya leírása, Katje rendőrségi kihallgatása és a „széplelkű milliomos” becserkészése, illetve leütése.
Ezek a momentumok nemcsak a fájdalmat, de a rettegést is belülről, teljes fizikai valóságában mutatják be: „marta a tarkónkat a félelem” (120.), „mélyre ette magát minden porcikánkba a rettegés” (121.), „vonszoltuk magunk után a félelmet” (95.), olvasható egy-egy rázósabb időszak leírásában. A szorongás érzéki szintű ábrázolásai a regény egészére kihatással vannak, így könnyűszerrel idesorolhatóak a látszólag nyugodt, valójában azonban fenyegető környezet leírásai is, például a menekülés közben feltűnő látkép: „az ablakban elsuhanó, szilánkosra fagyott tájat néztük, kifent fogak voltak a fenyők sziluettjei” (123.)

Az Éles szerzője a különböző megszólalásmódokat is jó érzékkel vegyíti és helyezi egymás mellé: a lazán előadott sztorik komoly vallomássá válnak, a jelzésszerűen rövid párbeszédek pedig rámutatnak arra, hogy ebben a szövegben minden szónak súlya van. Így történik meg a regényben az önleleplezés anélkül, hogy a főhős előtt bármi is igazán tisztázódna. Nem jön el az a nagy pillanat, amikor a főszereplő helyre teszi magában a saját történetét: nincs nagy ráébredés, ezt a fiút csak az élet pofonjai lökdösik tovább.

Az elbeszélő tehát olyan részletekbe avatja be az olvasót, amelyekkel ő maga sem tud teljességgel elszámolni, s ezzel úgy sarkall véleményalkotásra, hogy közben végig bizonytalanságban tart. Egyszóval arra ébreszt rá, hogy a főhős zavaros személyisége fölött nem lehet ítéletet mondani, hiszen a szövegben többször előforduló „pszichopata” vagy „őrült” kifejezés nem fedi, pontosabban nem fedi le teljesen a karakter élethelyzetét, létállapotát.

Ez a regény ugyanis minden tekintetben a nehezebb út regénye, egy nehéz sorsé, egy nehéz korszaké. S ha nem is ütjük rá rögtön a nemzedéki szöveg bélyegét, az nyilvánvaló, hogy a fiatal pszichológushallgató történetének van némi köze a mai huszonévesek életmódjához és körülményeihez.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Tóth Anikó, Litera.hu, 2015. július 10.

2015-07-10 14:00:42
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ