Igazi szépírói karrierje 1990-ben kezdődött A kék autó című bűnügyi regénnyel. Három ezt követő regénye, a Zöldvendéglő, Törökméz és Romfürdő 1999-ben egy kötetben is megjelent. Az ismertséget ez a regénytrilógia hozta meg számára. A Magvető gondozásában megjelent Filkó című regényét először 2000-ben adta közre.

Fotó: Bach Máté

Díjai
Prima Díj (2005), Magyar Pulitzer-díj (2006), AEGON Művészeti Díj döntőse (2013), Márai Sándor-díj (2019)

"Fehér Béla a végletek írója volt. Egy olyan irodalmi közegben, ami szereti szembefordítani egymással az úgynevezett szövegirodalmat a történetközpontúval, olyan műveket írt, amelyek ebben a fénytörésben is besorolhatatlannak bizonyultak. Áradó mesélőkedv, kifogyhatatlan anekdotikusság, mindez míves, változatos nyelven virtuóz módon elbeszélve: az embernek könnyen az az érzése támad, Fehér Bélát olvasni egyszerre kiapadhatatlan örömforrás és hazafias kötelesség. Hiszen nem is nekünk magunknak, de az általunk használt nyelvnek van története. Irodalom és újságírás különbözősége is értelmezhetetlen volt az ő szempontjából, hiszen tárcái a legnagyobb műgonddal, regényei pedig a zsurnalizmus lendületével íródtak. Feledhetetlen karakterei is végletesek: drabálisak és érzékenyek egyszerre, például a széplelkű bérgyilkos, Skrabek, aki Fehér Béla utolsó kéziratában, a Balkán nagyoperettben is visszatér. A kézirat szerkesztését még egyszerre zártuk le, és fájdalmas, hogy a megjelenését már nem élheti meg: pedig a népek kavargó drámájából felszikrázó harsány, vicces, tragikus és melankolikus nagyregénynek – hiába játszódik 1912-ben – aligha kell bizonygatni az aktualitását. Fehér Béla a végleteket kibékítő író volt; ahogy mondani szokás, fonattassék be az élet kötelékébe." (Turi Tímea)