A kereskedelmi tévékből ömlik a szutyok, hamisan mutatják be a mai generációt, mintha a többség belvárosi luxusalbérletekben anyagi gondok nélkül élne, és ki se mozdulna a csilivili partihelyekről.
 Kosz az akváriumban (168 óra.hu)
(kiadvány: Éles)
Feltételes módú lett a világ: ma mindent szabadna – mondja Potozky László. A Csíkszeredából indult fiatal író regényének egyetemista főhősei önpusztító világban élnek: isznak, prostituálódnak, a bűn határán mozognak. Potozky szerint míg szüleik láttak kiutat a diktatúrából, addig ők úgy vélik, a mai világ nem annyira szörnyű, hogy kötelező lenne a változás, de elég rossz ahhoz, hogy tudják: nem túl fényes, ami rájuk vár. Szerinte kortársai, az Y generáció tagjai nem az álmaikat követik. – Önt úgy emlegetik, mint a kortárs próza egyik csodagyerekét. Mikor kezdett írni? – 2009. január 8-án írtam az első novellámat. Tudom, hogy ez furcsa, de pontosan emlékszem a dátumra. – Milyen lett? – Mai szemmel nézve siralmas, fél év múlva – Vida Gábornak köszönhetően – mégis megjelent a Látó című folyóiratban. Jóleső érzés volt, biztató. – Huszonegy volt akkor. – Csak húsz, szeptemberben van a születésnapom. Egy évet jártam pszichológia szakra, aztán felvételiztem újságírásra. Ebben az időszakban kezdtem regényeket olvasni, mert bővíteni akartam a szókincsemet. A Szabadság című napilapnak dolgoztam, de egy idő után úgy gondoltam, tudósítást írni mindenki tud, arra viszont kevesen képesek, ahogyan Zola kezeli a prózát a Patkányfogóban. – Ráadásul tudósítást sem tud mindenki írni. Korábban nemigen olvasott? – Nem érdekelt az irodalom. Csak a kötelező házi olvasmányokon rágtam át magam, és azokon se mind. Talán anyai dédapámtól örököltem valamit; ő tanító volt, és nagy Jókai-rajongó. Egyik lányát Tímeának, a másikat Noéminek keresztelte. Na vajon melyik volt a kedvenc könyve? A rendszerváltás után nőttem fel Erdélyben, anyám egészségügyi asszisztens, apámnak agrármérnök végzettsége van, de már jó ideje a civil szférában tevékenykedik, és természetfotózással is foglalkozik. Ő tanított meg a kritikus gondolkodásra, a politikától való függetlenségre, a közügyek iránti fogékonyságra. Gyerekkoromban sokat meséltek nekem. Egy barátom szerint „cerebrális nimfomániában” szenvedek, mindenki sztorija érdekel, kicsikarom az emberekből, hogy elmondják nekem. – Hantás kisgyerek volt, ezt is olvastam magáról. – Jó volt, ha meséltek nekem, de én is szerettem kitalálni történeteket. Később, amikor a Szabadság tudósítója voltam, megismertem a kolozsvári irodalmi közeget. Megtetszett a sörözgetős, adomázós világ, vágytam oda. – Miért jött Magyarországra? – Egyre jobban beindultak a szakmai dolgaim, viszont ezzel párhuzamosan kezdett elfogyni a levegő körülöttem. Akadtak, akik nem nézték jó szemmel, hogy összejött nekem ez-az az irodalomban. Emellett mindig is szerettem volna Budapesten élni, kisiskolásként néztem a tévében a Szomszédokat, és arra gondoltam, milyen jó lenne nem a csíkszeredai, hanem a fővárosi panelekben lakni. Éltem Kolozsváron, jártam Prágában, New Yorkban, Bécsben, de még sehol nem éreztem ennyire otthon magam. Budapesten nekem kicsit minden nap ünnep. – És miből él? – Külsős vagyok, szerkesztői feladatokat keresek. Korrektúrázom az Akadémiai Kiadónak, meg hamarosan egy tanulmánykötetet fogok szerkeszteni. Eléggé bizonytalan a helyzetem, éppen fix állást keresek. – Éles című regényének egyetemista főhőse megismerkedik egy prostituált diáklánnyal, összeköltöznek, és egy társkereső profil segítségével vadásznak leüthető, kifosztható emberekre. Ennél nincs lejjebb. Generációs írás, mondják róla többen. Valóban az? – Ez lenne a legszebb rang a regénynek, de majd az idő eldönti. Egy író csak annyit tehet, hogy látleletet nyújt a koráról. PVC-világban élünk, műanyagok lettek a kapcsolatok, nincs bennük ösztönösség. Az emberek körbebástyázzák magukat, félnek közel engedni a másikat. Tíz évvel ezelőtt nem így volt. Nem tudom, miért alakult ki ez, de én elég nehezen alkalmazkodom ehhez a világhoz. – A műanyag világ ellen védekezve csapják szét magukat a regény szereplői, ezért agresszívak, ezért karcolják kisollóval tigriscsíkosra a combjukat? [...] 2015-11-10 15:53:08
|
 |
|
