Kun Árpád új regénye kapcsán a fiktív Kun Árpádról, Norvégiáról, a menekültekről, a két Magyarországról és a boldogságról

Kun Árpád, a Norvégiában ápolóként és takarítóként dolgozó író új regényében Kun Árpádról írt. A Megint hazavárunk mégsem önéletrajz, hanem fikció – vallja a szerző. A szöveg tükrében megkettőződik a főszereplő és a szeretett haza, Magyarország is, ami messziről nézve már egészen máshogy fest. Kun Árpáddal az önéletrajzról, az idegenségről, a norvég unalomról, a menekültekről és a bolyongásról beszélgettünk, de szóba került Jack Sparrow kapitány, Anders Breivik és Gyurcsány Ferenc is.

Boldog Észak című, nagy sikert aratott első regénye után Kun Árpád egy interjúban azt ígérte, új könyvében választ ad arra, hogy vajon ő maga is megtalálta-e a boldogságot Norvégiában. Október elején jelent meg a Megint hazavárunk, amely egy északra vándorló család történetét meséli el, a főszereplőt pedig úgy hívják: Kun Árpád.

– Azt terveztem, hogy megírom az életemet, ám hamar rájöttem, hogy erre nem leszek képes, hiszen semmire sem emlékszem tökéletesen – fogalmazott lapunknak a szerző. – Nem tudtam volna rekonstruálni a történetemet, így alkottam helyette egy új világot. Ami nagyon hasonlít egy valaha volt valósághoz. Persze tudom, hiába írom le, hogy ez nem önéletrajz, hanem regény, mindenki úgy olvassa majd, mintha valóság lenne. Íróként azonban nem vonatkoztatási pont a valóság.

Az elbeszélő nem sok mindent hallgat el, a gyermekkori szorongásokról ugyanolyan nyíltan mesél, mint a szexuális problémáiról vagy arról, hogyan lopott CD-ket egy párizsi lemezboltból. – A feleségem olvasta elsőként a könyvet, és roppant megengedőnek bizonyult. Néhány helyen azért pontosította a történetet. Remélem, mások sem lesznek szigorúbbak, és aki magára ismer, megbocsát nekem. Tartok a reakcióktól, a hazaúton a feleségemmel mindketten elég feszültek voltunk a regény megjelenése miatt. Még bennünk is összekeveredett a valóság és a fikció.

Roland Barthes óta tudjuk, hogy a holt író a jó író, hiszen ő már véglegesen átkerült a fikció birodalmába. Kun Árpád regényében a halál különösen hangsúlyos szerepet kap. – Chateaubriand francia romantikus szerzőnek van egy műve, a Síron túli emlékiratok. Valahogy én is így szerettem volna a történetemre tekinteni, kívülről, mintha meghaltam és a szövegben újjászülettem volna. De ehhez kellett a fizikai távolság. Norvégia egy új életet jelent számunkra. Már a Boldog Északban is játszottam ezzel, és a Megint hazavárunkban is megjelenik az elmúlás és az újjászületés kettőssége. Amikor a regénybeli család komppal utazik Dániából Norvégiába, a főszereplő úgy érzi, mintha a Styx folyón kelnének át éppen.

Az északi újjászületéssel azonban a hátrahagyott élet visszavonhatatlanul elmúlt. – Néha úgy érzem, Magyarországra már csak kísérteni járok vissza – mondta az író nevetve. – Valójában kettős életet élek: a norvég faluban a takarító férfi vagyok, Magyarországon pedig a Boldog Észak írója. És ez jól van így. Egyáltalán nem zavar, hogy kint nem tudják, író vagyok. Azt hiszem, ez alkati kérdés. Szeretem az inkognitót, szeretek elrejtőzni. És Norvégiában az írói hírnevemnél sokkal fontosabb a családom. Közöttük nem kísértek. Férjként és apaként tökéletesen kitöltöm a saját körvonalaimat. Azt hiszem, sosem éltem még olyan teljes életet, mint Norvégiában.

Talán ezért sem tűnik félelmetesnek a megkettőzött valóság. Kun Árpád elárulta, nagy fiának köszönhetően szakértője lett A Karib-tenger kalózai című filmsorozatnak. Az egyik rész egy jelenetében a főszereplő, Jack Sparrow kapitány megsokszorozza önmagát, és mindegyik alakban valami mást csinál, ami roppant komikus helyzeteket eredményez. – Így tekintek a saját életeimre is: nem okoz szorongást, ellenkezőleg, borzasztóan vicces. Nem skizofréniaként élem meg, hanem inkább egy sokszoros tükröződésként.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ficsor Benedek, Mno.hu, 2016. október 21.

Megjelent a Magyar Nemzet 2016. október 21-i számában.