Aligha van az értelmiségi létnek földközelibb változata, s az anyagban való munkálkodásnak olyan bizarr és kemény formája, mint amikor és ahogyan egy írni is tudó színész a saját testét-lelkét gondozza és dokumentálja. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.

Máté Gábortól nem idegen ez a tevékenység. A Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában megjelent Színházi naplók címet viselő, bő 400 oldal terjedelmű kötet írásainak jó része már olvasható volt máshol, mert jószemű szerkesztők megérezték, hogy érdemes őt fölkérni önmaga ilyen formájú megfigyelésére. E mostani, jól időzített lábjegyzetekkel, függelékbe rejtett színlapokkal és névmutatóval is gazdagított válogatás Szegő János nagyvonalú és gondos szerkesztői keze nyomát viseli. Frissítésül, pár helyen, 2018-as kommentárok szabdalják a régebbi bejegyzéseket. Szép a könyv külleme, talán csak az utolsó oldalakon található, gyufásdoboznál alig nagyobbacska, igen fontos fotók lehetnének élvezhetőbbek, akár azon az áron is, hogy esetleg megnövelten, keresztben helyezkednek el az oldalakon. 

A figyelmeztetően fekete borító szerencsésen távol fogja tartani azokat, akik a celeb-történeteket keresik. Munkáról szól itt minden. Dömölky Dániel címlapfotója azt a pillanatot kapta el, amikor a beszélgetés közbeni rátalálás öröme ragyogja be a jól ismert arcot. Olyan kép ez, ami tele van jövő idővel, szinte hallani a terv alakulását, hogy „és akkor majd azt lehet csinálni… és remek lesz!” A szerkesztői nagyvonalúságot meg az jelzi, hogy megmaradtak a szövegekben azok az apró, személyes vonatkozások, amik bár nem biztos, hogy az irodalmi emelkedettséget szolgálják, jelentős színező erővel bírnak. Nélkülük lakkozottabb volna, velük együtt viszont hitelesebb a kép. 

Rendkívül élvezetes a szerepekbe való „beköltözések” leírása. Úgy tűnik, eleinte sokszor csak ködoszlopok erdejében bolyong a próbán mindenki. Aztán egyszerre, vagy fokról fokra, arca, hangja, mozdulata lesz a figuráknak. Folyik a ködszobrászat. Megszületik például Brutus a Julius Caesarból. Megrendítő a teljes „bentlét” dokumentálása Jörgen Tesmanként a Hedda Gablerben, vagy Iaszónként a Médeiában, s felszabadító, mikor épp „megmintázódik levegőből” (W.S.) Bicska Maxi a Koldusoperából.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Gabnai Katalin, Revizoronline.com, 2019. január 7.