 AZ ILLUZIONISTA
(kiadvány: Hírnév)
?A könyvolvasás nem szakma? ? mondja az egyik elbeszélő apja, és mondja majd ez az elbeszélő is az ő gyerekeinek. Kehlmannt olvasni azonban nem hétköznapi tevékenység. Profi olvasót kíván ? vagy abszolút amatőrt. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. A Hogyan hazudtam és haltam meg című novella egykor művészi hajlamokkal s nyilván az olvasás szeretetével rendelkező történetmondója beletörődik az atyai verdiktbe. Más pályát választ tehát: ??elektrotechnikusnak tanultam, mobil kommunikációs szakiránnyal, az akkor még analóg mobiltelefonokról tanultam (mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta), a SID- és MIN-kódról és azokról a módszerekről, amelyekkel az emberi hangot a másodperc milliomod része alatt körbe lehet küldeni a világ körül?? ? meséli. Éppen ezért szegülne szembe azzal, hogy gyerekei valamely olvasásfoglalkozást válasszanak: ha az emberi hang ily irdatlan sebességgel futtatható az éterben, marad-e még esélye az ?írott hangnak?, az írásmű hangjának, melynek meghallása, dekódolása, újragondolása sokkal lassabban, esetlegesebben és egyszeribben történik, minden meghallóban ? olvasóban, értelmezőben ? másként-másként?
Mi számít ma regénynek? Akármi és semmi. Amelyik könyvre ráírják, rámondják, illetve amelyiket nem fosztják meg programosan a regény(es)ségtől. Persze ez ironizáló, sarkított megállapítás. De tény: Sőtér István már évtizedekkel ezelőtt ? nem ok nélkül ? a joyce-i modern regény előképének tételezte Széchenyi István Naplóját. Legújabb nagyszabású irodalomtörténeti kézikönyvünkben Mikes Kelementől a Törökországi levelek ?a magyar regény kiindulópontjaként? is megjelenik, a levélíró markánsan ábrázolt személye és állandó nézőpontja miatt. Jó nagyot ugorva előre, a tegnapba: Esterházy Péter tollán a Fuharosok (elég rövid) hosszú versbe tördelt regénypróza. Balla D. Károlytól az Élted volt regényének novella terjedelmű belső regénykéi kettős tagadással ?volt-regényre? bízzák a ?volt-életet?. Balogh Tamásnál, már a harmadik évezredben, a Nemlétező dolgok lapjain az Átlag regénye kemény harminc oldal, az ő egyelőre nem létező regényére szánt terjedelem pedig (egy egész fejezet!): két sor. Ezekhez ? és számtalan más példához képest ? a Hírnév még csak nem is különösebben trükkös. Egy férfi olyan mobiltelefonszámot kap, amelyet már valaki más ? neves személyiség ? birtokol. Ebling előtt ezzel megnyílna egy más(ik), sikeresebb ?énjének? rövid ideig élvezhető átélése; egyben megindul saját, amúgy is befulladt egójának további összezavarodása (Hangok). A későbbiekben felbukkan a színész, Ralf Tanner, aki elnémuló hívószáma miatt a számcsere vesztese (A kiút) és az a személy is, aki bizonyára hibás a cserében (Hogyan hazudtam és haltam meg). Feltűnik egy író (?A fél világ által mélyen tisztelt, a másik fele által enyhén lenézett Miguel Auristos Blancos? ? Válasz az apátnőnek), akinek könyvei valamikor, valamiért több szereplő keze ügyében is ott vannak. Ennek a ?röpködésnek? (gyakori szituáció a repülőút) a szinte minden alak nyomában járó halál ad súlyt. A halálba torkollnak, vagy a visszafordíthatatlanság, befejezettség stádiumába fagynak a sorsok. A nevek jobbára halkan beszélő nevek (pl. aorisztosz: ?a múltban beálló pillanatnyi cselekvést kifejező, elbeszélő igeidő?). Mindez a kellemes, esetleges érdekesség régiójában, a modern kommunikációs eszközök, főleg a hendi (a némiképp henye szövegalakításra is kiható) jelenlétével. A kötet két-három estére, vonatútra jó olvasmány. A Kelet rémálma több is annál. A magyar olvasót Karinthy Ferenc indokolatlanul elhalványult Epepéjének valós utópiájára emlékeztetheti, s bár Ázsiában játszódik, Közép-Európa egyik-másik országa is beleremeghet a szégyenbe és szorongásba. Az 1975-ben született író meg nem írt filozófiai disszertációja helyett vágott neki a szépírásnak, általában egy-egy érdekes alakításbeli ötletre építve műveit (A Beerholm-illúzió, Én és Kaminski, A világ fölmérése stb). Tudatos ? és éreztetetten ? öntudatos szerző. Elképzelhető, hogy az olvasás, írás, irodalom világának az a fele, amelyik hajlamos mélyen tisztelni őt, huszonöt év múlva a Nobel-díjig menedzseli. Az olvasásbirodalom másik felének sem kell őt és alkotásait enyhén lenéznie. Még akkor sem, ha a Hírnév csupán a jelentős regény illúziója. Kiadvány: 2010-01-11 10:04:43
|
 |
|
A Hírnév nem novellagyűjtemény, hanem ? önmeghatározása szerint ? ?regény kilenc fejezetben?. A különálló, alig összefüggő részekre sörétezett, mindössze száznyolcvan oldalnyi szöveg ékes bizonyság arra, hogy szkeptikus megfontolás alapján az olvasás immár ? a haszonelvűség szintjén ? (talán) nem, de az írás annál inkább szakma. Amennyiben a Hírnév tizenöt esztendővel ezelőtt íródik, s nem a naprakészen mai epika terméke, alighanem posztmodern trükkregényként méltatják. A központi narrátor hiánya, a történetként nem rekonstruálható összefüggések talánya, a szereplőkkel való sakkjáték és számos más vonás ezt indokolta volna. Illanó, lazábbnál is laza regény, regényillúzió a Hírnév, mely a felkészült olvasót a szöveg belső kapcsolatainak gondterhelt detektívjévé lépteti elő, a járatlan olvasót viszont különös históriák mákonyával szédíti. (A Magvető újdonságát Fodor Zsuzsa fordította, a befogadás mindkét esélyének kedvezve.)
