A regény nem lineárisan beszéli el a történetet, a cselekmény – éppen úgy, mint a mű világa – apró, egymással látszólag nem összefüggő részletekből épül föl. A félig kimondott mondatok, a töredékesen felidézett események, a kirajzolódó titkok, a hiányok hívogatóan hatnak az olvasóra. És egyre durvább részletek derülnek ki a történések fiktív teréről, a szereplők viszonyairól. Ezt szó szerint kell érteni, a nyelvi szintek is ezt tükrözik. Lassan bontakozik ki az – egyén és az erőszakos hatalom, illetve a közösség és a hatalom viszonyát kifejező – egyre inkább példázatossá váló történet.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Márton Rozália, ekultura.hu, 2019. december 28.