Szajbély Mihály új, pontosabban jelentősen újraírt és kibővített Csáth-monográfiája, amely pont harminc évvel követte a korábbi kis kötetet, régimódi műfaj és korszerű megszólalás, írói életrajz és irodalmi olvasás, szakmai éleslátás és szélesebb közönséghez szólás kettős szorításában próbál egyensúlyra lelni. Az mégis némi hiányérzetet kelt, hogy Csáth fordulatos utóélete, fogadtatásának érdekfeszítő története inkább csak futólag jelenik meg a monográfiában. Érthetően útját állhatta ennek a terjedelem kötöttsége, mint ahogy az is, hogy a könyvnek vállaltan nem volt célja a Csáth Gézával foglalkozó, szerencsére immár elég bőséges szakirodalommal való részletező számvetés.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bengi László, Élet és Irodalom, 2020. január 10.