„Csáth mégis elég nagy magyar író” (Revizoronline.com)
Csáth előbb kísérletezett az előadó-művészettel (hegedült), a zeneszerzéssel és a festéssel, mint az irodalommal. Novellistaként, indulása idején, talán emiatt is izgatta sok egyéb mellett valamiféle Gesamtkunstwerk létrehozása, amelyben egyszerre van jelen az irodalom, a képzőművészet és a zene. Legmesszebbre ezen az úton a Tavaszok című novellájában jutott, amely egészen elképesztő módon ötvözi egybe mindhármat. Úgy fest szavakkal, ahogyan ecsettel lehetetlen lenne, leírásai nyomán mintha szecessziós kép bontakozna ki előttünk, de olyan kép, amelyen nincsenek takarások, noha van előtte és mögötte, minden áttetsző és mégis minden külön-külön látszik. Ilyen kép nincsen, szavai nyomán mégis látni véljük. […]
A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Vlasics Sarolta, Revizoronline.com, 2020. február 20.
2020-02-20 13:28:44
|
 |
|
|
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
|
|
|
A hosszú utazások könyve
Ha nem is tudunk ott lenni, ahol éppen vagyunk, elvágyódásaink talán többet mondanak el rólunk, mint gondolnánk. Purosz Leonidasz könyvében a honvágy számtalan formája megnyilvánul: legyen...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
|
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
|
|
