Gressai Ferdinánd könyvébe már a fülszöveg miatt is belelapoznék. Itt egy alig 19 éves fiatalember, aki még sehol sem publikált. Rá lehet aggatni a minden idők egyik legfiatalabb magyar elsőkönyvese címet, meg lehet veregetni a vállát, el lehet mosolyodni rajta.

Komolyan lehet venni, vagy a kortárs irodalom rímtelen sorokkal, nyelvi leleménnyel és válogatott káromkodásokkal kirakott uralkodói székéből letekintve, kétkedve pislogni a szemtelenül fiatal trónkövetelőre. Csupasz oltalom – kritika.

Az interneten parázs vita megy arról, vajon miért adja ki egy középiskolából alig kikerült, arisztokratikus nevű suhanc első irományát egy olyan nagymúltú, elismert kiadó, mint a Magvető. (Halkan megjegyezem, hogy Varró Dani is mindössze 22 éves volt, mikor a Magvető kiadta első kötetét.) A – minden bizonnyal elismert irodalmárokból és hozzáértő lelkes amatőrökből álló – kommentelők darabokra szedik Gressait, olyannyira, hogy maga a fiatal író sem bírta ki válasz nélkül.

Nem célunk senkit védeni vagy vádolni, de mielőtt még bárki bármit is mondana, vagy kommentbe foglalna, talán meg kellene próbálkozni egy aprósággal. Elolvasni a könyvet. Mindössze 120 oldal, átlagos betűméret, Times New Roman betűtípus, nyugtatóan zöld borító. Mi megtettük.

Szűk terekben járunk. Sötét szobákban, füstös kocsmák pókhálós sarkaiban, az ágy kacatokkal teleszórt társas magányában. Utunkat anonim részegek, tarka bőrű dinoszaurusz emberek és véres újszülöttek szegélyezik. Mind egybeolvadnak a zajosan hömpölygő tömeggel, arcuk lekopik, személyiségük tán sosem volt. Behúzott szárnyakkal zuhannak egyre mélyebbre az arctalanságba, miközben mi az író szemével méregetjük őket. Az emberrel, ott belül.

Az elidegenedés, a deviancia, a társadalmon kívüliség és a szorongás nem épp egy fiatalember témái (hacsak azt a fiatalembert nem József Attilának hívják). Gressai mégis biztos kézzel nyúl hozzájuk, mintha szűk 19 éve alatt aggasztóan közeli ismeretségbe került volna velük. Csak néhol remeg meg a keze, de ezt betudhatjuk csikóéveinek. A 7 ciklus mindegyike 11 számozott, cím nélküli írást foglal magába. A verstöredékek a kötet végére groteszk, de nagyon mai családtörténetté állnak össze. Kiszakítva őket kontextusukból, önállóan is megállják a helyüket. Nem vesztik értelmüket, csak megadják a lehetőséget egy másfajta értelmezésre.

A fiatal író saját rajzaival teszi teljessé szövegeit. Sötét tónusú, sivár grafikák, melyek még nyugtalanítóbbá teszik a szürreális családmesét. Gressai sok helyen csapong és túlír, másutt hatásos rövid mondatokkal operál. A hétköznapok elcsépelt beszédtöredékeit használja, és megvillantja ironikus humorát. Aprólékosan felépített világa ellenpéldaként biggyeszthető oda az önsegélyező könyvek mellé a polcra. Nyomaszt, lehúz, lent is tart. Ha csiszolgatja még egy kicsit, talán pár év múlva úgy emlegetik majd, ez olyan gressais. Ha hagyja, hogy darabokra hulljon, akkor egy marad a nagy reményekkel indult, önnön dicsfényükben túl hamar napfürdőző írópalánták közül.

A Csupasz oltalom egy fiatal trónkövetelő első szárnypróbálgatása. Reméljük, nem jár úgy, mint az egynyári popsztárocskák. Várjuk a következőt!