Posztumusz
(kiadvány: Az út)

A Nem vénnek való vidék után Az út című McCarthy-regényt is filmre vitték, amivel mindenki jól jár, furcsa módon még a néző is. Már aki nem fél belesni mindabba, ami az emberiség után jön.

"Ha te lennél az utolsó ember a földön, vajon tudnál róla?"
Filmkritikusi körökben kedvelt szófordulattá lett mostanság a poszt-apokaliptikus kifejezés, ehhez persze kellett az is, hogy jó sok, illetve sok jó poszt-apokaliptikus film készült, mert míg azelőtt ezt mindig úgy fordítottuk, hogy "tudod, olyan mint a Mad Max 2.", addig a 9 (nem a musical), a Terminátor - Megváltás, vagy épp a Legenda vagyok óta már senkinek nem kell elmagyarázni, mit is értünk alatta, legfeljebb azt, miért nem jó a "világvége utáni" összetétel. De nem is ez a lényeg, sokkal inkább, hogy miért vonzódunk ennyire a - majdnem - teljes pusztulás rémképéhez, miért kacérkodunk ennyit azzal az utópiával, amelynek idejében már nem az okoz fejfájást, hogy ki kell cserélni a kocsiban a GPS-t, mert nem tetszik a hangszíne, hanem hogy legyen még 50 kilométeres körzetben egy bontatlan babkonzerv és odáig jussunk is el élve. Számomra az is izgalmas nézői attitűd, hogy amíg A majmok bolygóját de még a Mátrixot nézve is alapvető kérdés volt számunkra, hogy konkrétan mi az, ami történt a világunkkal, hogyan jutottunk el idáig, addig szép lassan leszoktunk a konkrétumok kutatásáról, és jelen pillanatban Az út esetében (ahogy egyébként azt a puritán cím is hűen visszaadja), már rég nem ezen van a hangsúly. Minden elpusztult, és a hősök próbálnak túlélni, lássuk, miként sikerül ez nekik - de hogy atombomba, vagy zombivírus végzett az élettel, szóba sem kerül.

Pont, pont, vessző
Irodalomkedvelő emberként sem siránkoznék most azon, hogy a 77 éves Cormac McCarthy prózája, sok már pályatársa munkáihoz hasonlóan, akkor érhette csak el legnagyobb sikerét, amikor a filmfogyasztást dirigáló gépezet elkezdte magához rendelni írásait, főleg, hogy az amerikai Pulitzer-díjas író azért már a Nem vénnek való vidék előtt is óriási respekttel bírt a világ minden táján. Csak hát nyilván, Hollywood egy másik kávéház. És végső soron aligha bánja, hogy amikor a Coen-testvérek filmre vitték egy történetét és Oscar-díjat nyertek vele, tömegével kezdték vinni a könyveit. Ez az ipar pedig, akár az acélművek, addig üti a vasat, amíg meleg, így a 2006-os Az út című poszt-apokaliptikus stb. is már a vászonról integet boldogan.
Ezzel kapcsolatban én azt mondom, aki teheti, vegye előbb kezébe a könyvet, és rágja át magát a szerző egyébként nem olyan vészesen vaskos kötetén, nem csak mert "megéri", hanem mert egész egyszerűen McCarthy prózája olyan módon karakteres, hogy az nem rendezői tehetség kérdése, át lehet-e ültetni filmre, mert nem lehet, az csak ott, az írott szöveg keretei között létezik. Ettől a film még lehet jó, mint ahogy az is, de ahogy fentebb is írtuk, mivel nincs benne "poén", hogy akkor most ki fordítja vissza és mi módon a világvége folyamatát, és az egész elbeszélés sem akciókban dúskáló kalandregény, így lényegi részek akkor is elvesznek, ha a világ legjobb filmesei dolgoznak az adaptáción.

Igazából apa
Viszont így meg felmerül a kérdés, jó, jó, hogy itt a túlélés, az utazás, az emberi elállatiasodás a lényeg, és hogy nyilván semmi helye bármi mozgalmas történésnek, csak a bántóan sivár és dermesztően túlvilági tájakon való monoton vándorlásnak, de amíg az írott szövegben ezernyi lehetőség kínálja magát mindezek élményszerű átadására, addig minek nézzek én két embert, ahogy vonaglanak a szürkeségben? Hát talán mert a filmnek is megvannak a maga eszközei, nem jobbak, nem rosszabbak, hanem mások, mint a szövegnek. És ebből a szempontból pedig le a kalappal John Hillcoat előtt, hogy a tömör, darabos elbeszélésmódot megőrizve is precízen sikerült mesélnie azokról az időkről, amikor élelem híján az emberek egymást eszik, amikor nem kérdés, hogy kirabolj-e valakit, akinek még van cipője, és amikor az apa azzal teszi a legjobbat a fiával, ha megtanítja, miként helyezze a saját szájába a pisztoly csövét, amikor majd az öngyilkosságra kerül a sor.

Kinek ajánljuk?
- Természetesen a poszt-apokaliptikus filmek rajongóinak.
- Az apa-fiú történetek kedvelőinek.
- Aki olvasta a könyvet, feltétlenül nézze meg ezt is.

Kinek nem?
- Gyenge gyomrúaknak; még ha nem is mutatnak erőszakot/emberevést, a tudat is kemény.
- Akik szerinte ez az egész "állapotfestés" egy marhaság, mert egy filmbe igenis történet kell.
- Depressziósoknak, nem lesznek tőle jobban...


8/10

Kiadvány:
Cormac McCarthy
Az út
Magvető Kiadó, 2010


Forrás:
port.hu
Hanula Zsolt
2010. 05. 05.

 

2010-05-10 13:21:58
Versek a felnövésről
Dühös és érzékeny felnövéstörténet Szabados Attila könyve. Ifjúkori önarckép és számvetés azzal a rengeteg hatással, ami az embert érheti - a pornográfiával való találkozástól kezdve...
Eszmék és kelepcék regénye
Závada Pál új regénye történelmünk legviharosabb évtizedeibe vezet: a 20. század derekának magyar irodalmi közegében játszódik. Fősodrában Németh László - valaha nagy hatású, de újra...
Eszmék és kelepcék regénye
Závada Pál új regénye történelmünk legviharosabb évtizedeibe vezet: a 20. század derekának magyar irodalmi közegében játszódik. Fősodrában Németh László - valaha nagy hatású, de újra...
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ