„Elképesztő, mágikus ereje van a dalnak, a versnek. Az érintéssel és az öleléssel egyenrangú hatalom. Szól a hangod, működik a nyelv, és létrejön a varázslat. Hát ebből akartam részesedni, amikor „rászálltam” a dalokra, és elkezdtem kicserélni a sorokat. Aztán mivel dalszövegeket is írok, egyszer csak azt vettem észre, hogy amit hallok a rádióból, abból is gyerekvers lesz, már ott is csak hosszú-rövid szótagok váltakoznak, és rímhelyzet van.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Papp Sándor Zsigmond, Könyvterasz, 2020. november 12.